Napi gondolatok

Jézus az, akire várunk

Keresztelõ János az evangéliumok tanúsága szerint különleges kegyelmet kapott arra, hogy felismerje a Messiást. Rá is mutatott: íme az Isten báránya! Róla mondtam, hogy utánam jön az, aki elõbb volt mint én. Láttam, amint leereszkedett rá a Lélek. Tanúsítom, hogy Õ az Isten Fia.
Most mégis kérdi Jézustól tanítványain keresztül, hogy valóban õ a Messiás, vagy másra kell még várni?
Azt mondják, hogy a tanítványait Jézushoz akarta küldeni, hogy õt kövessék, de elõbb meg kell gyõzõdniük, hogy valóban õ az, akit követni akarnak.
Fontos, hogy a Jézussal való személyes találkozásra tudjunk építeni, ne csak arra, amit mások mondtak nekünk Róla. Aki igazán javunkat akarja, az Jézushoz próbál elsegíteni minket.
Hasonlóképp, akkor tudunk leginkább javára lenni testvéreinknek, ha segítünk nekik Jézussal találkozni. Szeretném, ha meg tudnám nekik mutatni Jézust, aki jelen van az én életemben: én vagyok a vak, aki lát, a süket, aki hall, a sánta, aki jár, a leprás, aki meggyógyult, a szegény, aki részesült az örömhírben anélkül, hogy erre érdemes lett volna.
Ám sokszor börtönben érzem magam, elvesztem a bizalmamat önmagamban, Jézusban. Nem engedem magam teljesen gúzsba kötni. Üzenek Jézusnak, kérem hogy erõsítsen meg a belé vetett hitemben.

2011-12-14

______________________________

A beismert nem, igazi igenné lesz

Nem értek azonnal egyet ennek a példabeszédnek a következtetésével. Jézus azt mondja, hogy inkább kedvesek Isten szemében azok, akik nyíltan igaztalan emberek, mint azok, akik igaznak látszanak. Az volna a jobbik válasz Jézus kérdésére, hogy természetesen az teljesíti apja akaratát, aki igent is mond, és ki is megy a szõlõbe. Azért is gondolom így, mert én is azok közé tartozom, aki igent mondtak, és jó lenne, ha el tudnám, mondani, hogy mindig engedelmesen ráhallgattam. Ám sajnos nem így van. Sokszor megszégyenülök olyan emberek hitén, hitbõl fakadó tettein, akik nem mondtak olyan határozott igent, mint én, mégis tetteikben több az õszinte jóra való törekvés, mint bennem, aki olyan nagy jelentõséget tulajdonítok a látszatnak.
Jézus csak akkor tud rajtam segíteni, ha beismerem, felismerem az Istennek mondott nemeimet. Csak a bûnösök találkoznak Jézussal, és ez a találkozás teszi képessé õket, az igazi igenekre.

2011-12-13

______________________________

Tényleg akarom tudni Isten akaratát?

Jézus tanításával és tetteivel szemben az írástudóknak látszólag az volt a gondjuk, hogy ki adott neki engedélyt. Nincs felkészültsége, diplomája, nem tanulmányozta az iskolában a Tórát, nem tanítványa egy híres mesternek, hanem egy közönséges kézmûves fia. Nem lehet hagyni, hogy minden dilettáns értelmezze Isten akaratát. Látszólag jogos kérdésük mögött azonban az van, hogy nem akarják megtudni, mit kér tõlük Isten.
Jézus azonban nem hagyja magát igazoltatni, mert õ egyedül az Atyának engedelmeskedik. Nyilvánvalóvá teszi a rozsszándékot, amely a kérdésük mögött rejtõzik. Nem hittek Jánosnak, bár tudták, hogy Isten küldte, tehát nem fognak hinni Jézusnak sem, ezért nem is érdemes válaszolni nekik.
Ha világos számomra, hogy Isten mit vár el tõlem, de úgy teszek, mintha nem tudnám, mintha nem értettem volna meg, akkor nem várjam, hogy válaszoljon a további kérdéseimre.

2011-12-12

______________________________

Harmadik gyertya

Ha nincs meg bennünk az öröm, a derû, akkor nem felszabadult, feszülten él, az arcán, a mozdulatain látszik a feszültség. El lehet rontani is egymás örömét. Ne csak mi akarjunk tehát örülni, hanem nyissuk ki a kapuinkat, adjunk lehetõséget másoknak is az örömre.
Fr. Mátyás

2011-12-11

______________________________

Felismerni Illést

Malakiás próféta jövendölésére hivatkoznak, amikor megkérdik, hogy mikor jön el Illés, mert azt mondja a jövendölés, hogy Illés eljön és elkészíti a Messiás számára az utat. Gábor fõangyal Zakariásnak tudtára adja, hogy a fiában Illés szelleme fog mûködni. Eljött Illés, nem ugyanaz az ember, de az, aki elkészíti az utat a Messiás számára, az Illés. Ám nem ismerik fel, úgy bánnak vele, mint ahogy a Messiással fognak bánni. Õt sem ismerik fel, õt sem fogadják el. Jézusnak a hozzánk való ellátogatását is valamiképp Illés készíti elõ.
- Van valami ezekben a jövendölésekben, ami megragadja az embert. Vágyunk arra, hogy valaki ígérjen valamit, és az beteljesedjék. Az emberek magukban õrzik ezeket a jövendöléseket, ígéreteket, mint a reményt. A hit nem születik csak úgy magától, vannak, akik azt elõkészítik. Ezért értelmetlen azt hinni, hogy valakit semlegesen lehet nevelni és õ majd 20 éves korában eldönti, hogy hisz, vagy nem. Illések mutatnak nekünk utat példájukkal, azzal, ahogy õk hisznek.
- Nem tudom, hol tartanék, ha nem lettek volna a szüleim, azok, akik hitükkel elõkészítették az én hitemet.
- Zakariás akkor némult el, amikor nem tudta elfogadni, hogy az õ fia az Illés szerepét tölti be, és Illés volt az, aki megnyitotta az ajkát, hogy dicsõítse az Istent.
- A társaimtól, másoktól érkezõ jelzésekre lehet, hogy néha nem megfelelõn reagálok, mert nem ismerem fel bennük a segítõszándékot.

2011-12-10

______________________________

János, vagy Jézus?

Eljött János, aki lemondott az élet örömeirõl, hogy emlékeztesse az embereket a megtérés sürgõsségére. Az emberek megcsodálták, de nem hallgattak szavára. Jézus ezzel szemben, részt vett lakodalmakon, ünnepi lakomákon, evett és ivott másokkal együtt. Együtt ünnepelt az emberekkel, meghívva õket a nagy ünneplésre Isten országában. Õt borissza és falánk embernek mondták, aki a bûnösökkel barátkozik.
Mi melyik fajta üzenetet közvetítjük mások felé? Úgy tûnik, mintha egy szomorú, merev Istent akarunk megismertetni, aki ragaszkodik a szabályokhoz, és ellen van a boldogságunknak.
Talán elérkezett az ideje annak, hogy megtanuljunk együtt örülni, együtt ünnepelni, tudva, hogy az örök élet egy nagy ünneplés lesz, ahol egymásnak, barátainknak az élet szépségének fogunk örülni.

2011-12-09

______________________________

Szeplõtelen Szûz

Isten már több ízben meglátogatott idõsebb házastársakat, és csodás módon fiúval ajándékozta meg õket, jövõt biztosított számukra. Ilyen volt Ábrahám és Sára, majd Zakariás és Erzsébet.
Most, az idõk teljességében egy szûzhöz jön el, és fiút ajándékoz neki is, de itt önmagát ajándékozza, õ maga lesz a gyermek, az emberiségnek adva igaz jövõt. Meghaladja az ember minden elvárását. Ezért is utasítja el az ember, mert nem tudja elhinni, milyen nagy ajándékot kapott.
Mária szeplõtelen fogantatása, és szüzessége jelzi, hogy az ajándék Isten legtisztább ajándéka, rendkívüli, egyedi kegyelem. Mária szüzessége ugyanakkor jelzi az ember nyitottságát, kiüresedését, hitét, amellyel befogadja a végtelen Istent.
A mi nyitott lelkünk, bizalom-teli hitünk által tud ma is Isten belépni a mindennapi életünkbe.

2011-12-08

______________________________

Könnyû teher

Isten lehajol a fáradtakhoz, a görnyedezõkhöz. Maga Jézus Isten leereszkedése a fáradt emberhez. Aki nagynak, erõsnek akar látszani, az nem tudja Õt befogadni. Merni kell kicsinek lenni, mert a kicsinyeken keresztül akarja Isten eljuttatni mindenkihez a megváltást. Jézusnak sikerült a legkisebbnek lennie, õ szelíd és alázatos. Mit is jelent kicsinek lenni? Nem azt , hogy magamat lebecsülöm. Aki magát állandóan becsmérli, és mindenre alkalmatlannak mondja, az nem csak hazudik, játssza a kicsit, de magatartása mögött gõg rejtõzik. Az igazi kicsi az, aki a saját személyét háttérbe tudja tartani, azért, hogy megnyilvánulhasson Isten nagysága.
Ez az a teher, amirõl azt mondja Jézus, hogy könnyû, és édes. Nem azt mondja, hogy nem teher, nem iga, hanem csupa kellemes idõtöltés. Azért könnyû, és édes, mert látjuk az értelmét. Az ember sok mindent szívesen elvisel, ha tudja, miért. Jézus ad értelmet, célt az életünknek, de csak ha elég kicsik vagyunk, akkor fedezzük fel, ha nem, önmagunkban fogjuk azt keresni.

2011-12-07

______________________________

Ne bújócskázzunk!

Mit gondol Isten? Mit szeretne Isten? Jézus azért jött, hogy megmutassa, milyen az Isten igazából. Aki Jézust látja, az Istent látja, õ maga mondja ezt a legnagyobb határozottsággal.
így tudtuk meg, Hogy Isten olyan hozzánk, mint a jó pásztor a juhaihoz. Elmegy és megkeresi az elveszettet. Ezzel szemben sokszor egyes emberek számomra véglegesen elveszetteknek számítanak.
Amikor megkerül az elveszett bárány, nem veri meg, nem is szidja, hanem felemeli és visszaviszi a nyájhoz. Örül neki, nem haragszik rá. Én sokszor kegyesen megbocsátok, próbálom esetleg megérteni a testvéremet, aki hibázik, megbánt, de hogy még örülni is tudjak neki?...
Jó ezt hallani, hogy ilyen a mi Istenünk, mert olyan könnyen gondoljuk Istent kegyetlen zsarnoknak, aki szinte kárörömmel kap rajta a hibán, hogy megbüntethessen. Pedig Isten örül a mi örömünknek, velünk együtt szenved és sajnálja, ha rosszul használjuk szabadságunkat, a tõle kapott lehetõségeket, mert magunknak teszünk rosszat, magunknak okozunk szenvedést.
Ám nem elég tudni, hogy Isten ennyire jóságos hozzánk, és hogy nem akar elítélni, hanem jó, ha felismerjük elveszettségünket is, és nem játszunk Véle bújócskát, hanem engedjük, hogy megtaláljon.

2011-12-06

______________________________

Törõdjünk egymással

Látva az õ hitüket... máskor a személyes hitét akarta látni Jézus annak, akit meggyógyított, itt elég volt a barátainak a hite. Mibõl látta a hitüket? abból, nem torpantak meg, amikor azt látták, hogy nem is olyan könnyû Jézushoz eljutni. Felmásztak a tetõre, felcipelték a hordágyon a barátjukat, felszedték a ház tetejét. Akármilyen egyszerû tetõ volt is, kárt tettek benne. Ha nem gyógyult volna meg a barátjuk, rajtuk röhögött volna a falú népe.
Az önzés, amikor csak a magam dolgaival törõdöm, csak az foglalkoztat, ami nekem jó, vagy rossz, olyan, mint a bénulás, meggátol a jóban, meggátol az üdvösségemben. Szükségem van testvéreim segítségére, hitére, hogy Jézushoz jussak, és meggyógyuljak. Az õ önzetlenségük emel fel engem is hordágyammal együtt. Törõdjünk egymással, hogy Jézusnak alkalma lehessen testünket, lelkünket meggyógyítani.

2011-12-05

______________________________