Napi gondolatok

Vigasztalás

2 Kor 1, 1-7
A következõ két hét alatt Szent Pál apostolnak a korintusiakhoz írt második levelébõl olvasunk fel. Ebben a levelében Szent Pál arra igyekszik, hogy viláhosan meghatározza, mi a jó és mi a rossz. Pál szereti ezt a közösséget, és ezért megengedi magának, hogy keményebben szóljon hozzájuk.
A mai részben a vigasztalásról hallottunk. Vigasztaló volt Pál számára látni, hogy növekszik, fejlõdik a korintusi közösség. Azt tapasztalja, hogy a szenvedésekkel, melyekben része van, együtt jár a vigasztalás is, mely Krisztustól érkezik. Nem az az igazi szenvedés, amelyet valami sikertelenség miatt érzünk, vagy az igazságtalanság miatt, melyben részünk van. Az igazi szenvedés a bennünk lévõ rossz miatt van. És a rossz elleni küzdelemben mindig mewgkapjuk Krisztustól a vigasztalást. Õ azt akarja, hogy egymásért vállaljuk a szenvedéseket, hogy együtt küzdjünk a bennünk, és közöttünk jelenlévõ rossz ellen, és egymás vigasztalására lehessünk.

2017-06-12

______________________________

Három igazság

Tób 2, 9-14
Tobit veszélynek tette ki magát, hogy Istennek kedves cselekedetet hajtson végre, eltemesse megölt honfitársait. Fáradtan ért haza az egyik temetés után és egy banális baleset következtében megvakult. Hogyan lehetséges ez? Isten miért engedte meg, hogy ez megtörténjen, ahelyett, hogy megjutalmazta volna bátorságáért, hûségéért?
Így gondolkodtak szomszédai, akik kinevették, és így gondolkodott a felesége is, aki sértegette Tobitot. Talán néha mi is így gondolkodunk. Nekünk is eszünkbe jut, mikor baj ér, hogy Isten nem igazságos, mert én ezt nem érdemeltem meg.
Ilyenkor tudatosítsunk három igazságot:
- Isten szeret, és mindig a javunkat akarja, nem játszik velünk.
- Isten jobban tudja mint én, hogy mi válik a javamra.
- Semmi olyan nagy rossz nem történhet velem, ami végleg tönkretenné az életemet. Isten képes mindenbõl valami jót kihozni.

2017-06-06

______________________________

Egy példakép

Tób 1, 3; 2, 1a-8
Nehéz sosrsa volt a számûzetésben élõ zsidó népnek. Rosszul bántak velük, gyakran megöltek közülõk egy-egy embert. Félelmükben sokan a zsidók közül meghunyászkodtak, úgy viselkedtek, mintha semmi közük sem lett volna a megöltekhez. A szent író példaként állította Tobit alakját a zsidók elé. Õ bátran felvállalta, hogy honfitársai azok, akiket megöltek, hogy hozzá tartoznak, és eltemette õket, akkor is, ha emiatt a pogányok az életére törtek, és honfitársai kinevették.
Ma is szükségünk van hasonló példára, mert olyan társadalomban élünk, amely nem díjazza a keresztény értékek szerinti életet. Bátorságra van szükségünk, hogy ne alakuljunk a többiekhez, hogy becsületesen végezzük a feladatainkat, akkor is, ha senki nem ellenõriz, ne sajátítsunk el semmit titokban, akkor sem, ha senki meg nem tudja, hogy eltemessük a mások részérõl jövõ sérelmeinket, és jók legyünk azokkal szemben is, akik nem érdemelnék meg.
Fontosabb számunkra a lelkiismeretünk helyeslése, mint a múló elõnyök, és az, hogy ne forduljanak mások ellenünk, vagy ne nevessenek ki magatartásunkért.

2017-06-05

______________________________

Az elöljárókért

Csel 20, 28-38
Nem csak Szent Pált vezeti a Szentlélek, hanem az elöljárókat is, akiket a a közösségek élére rendelt - olvastuk a szentleckében. Pál apostol búcsúzik az efezusi közösségtõl, és hagyogat:
vigyázzatok magatokra, és a rátok bízottakra.
Elsõsorban önmagukra kell vigyázniuk. Hiába dolgoznak sokat másokért, ha ök maguk nem vigyáznak a maguk lelki életére. Veszélyeknek teszik ki magukat, ha a sok tevékenység miatt nincs idejük az Istenre figyelni.
Az elöljárókat a Szentlélek helyzete a közösség élére. Nem õk igyekeztek mások fölé emlekedni, nem elõreléptetés, karrierben elért siker közöttünk az elöljáróság.
Vigyázzanak a nyájra, mert farkasok törnek rá, nem csak kívülrõl, hanem közülük is egyesek a többiek farkasaivá válnak.
Igyekezzünk ne lenni egymás farkasaivá: ne rágjuk egymást, ne gúnyoljuk ki a háta mögött, és fõleg ne legyünk közömbösek egymás iránt. Elöljáróinkért pedig imádkozzunk, hogy emberfeletti feladatukat a Szentlélekre hallgatva teljesíteni tudják.

2017-05-31

______________________________

Csak a János-féle keresztségben

Csel 19, 1-8
Folytatjuk az Apostolok Cselekedeteinek az olvasásását. Most már Pál és Apolló párhuzamosan hirdetik az evangéliumot, Apolló Korintusban, Pál pedig Efezusba ment. Ott már talált olyan személyeket, akik hittek Krisztusban, de nem ismerték a Szentlelket. Csak a bûnbánat keresztségében részesültek. Miután felkészítette õket, megkeresztelkedtek Jézus nevében, és leszállt rájuk a Szentlélek. Ismeretlen nyelven kezdték dicsérni Istent.
Minket ugyan Jézus nevében kereszteltek meg, mégis, könnyen megrekedünk mi is a János-féle keresztségnél, a bûnbánattartásánál: megtanulunk bizonyos vallásos szokásokat, gyónunk, áldozunk, imákat végzünk, zsolozsmázunk, és ezekkel úgy lefoglaljuk magunkat, hogy nem marad hely a Szentlélek mûködésének az életünkben.
Pünkösdre készülve kérjük a Szentlélek Istent, hogy árassza el a mi életünket, hogy ne a szokások irányítsák életünket, hanem Õ mûködjön általunk, hogy eddig ismeretlen, de a mai ember számára érthetõ nyelven tudjuk dicsõíteni Istent, és hirdetni Jézus Krisztust.

2017-05-29

______________________________

Apolló

Csel 18, 23-28
A mai szentleckében Apollóról hallottunk, aki egy nagyon értelme, képzett ember volt, és. bár nagyon jól ismerte a Szentírást, nem tartotta magát az igazság birtokosának. hanem nyitott volt a Jézusról szóló tanítás befogadására. Akvilász és Priszcilla, mint jó keresztszülõk, felkészítették Apollót arra, hogy keresztény legyen. Utána, Apolló nagy tudását és képességeit az evangélium szolgálatába állította, olyannyira, hogy az elsõ keresztény közösségek életében majdnem olyan fontos személyiség volt, mint Pál apostol.
Az õ példájából megtanulhatjuk, hogy azokat a képességeket, amelyekkel Isten megáldott minket, nem pazarolhatjuk el fölösleges dolgokra, mert felelõsek vagyunk azért, amit kaptunk, és azért, ahogy azt felhasználjuk. Fejleszteni kell állandóan az értelmi képességeinket, a tudásunkat, mert, amint még mondtam, a képzett emberek mozdítják elõ leginkább az Egyház ügyét ebben a világban.

2017-05-27

______________________________

Emberséges ember lenni

Csel 18, 9-18
A mai szentleckében Pált Koritusban találjuk. A városban élõ zsidók ellene fordultak. Úgy akarták eltenni láb alól, mint annak idején Jézust: a római hatóságok elé viszik, és azt kérik, hogy ítéljék el.
Gallio volt a helytartó. Errõl a Gallioról tudjuk, hogy Seneca testvére volt, és Seneca úgy beszél róla, mint egy szelíd, bölcs, és kedves emberrõl. Nem hitt Krisztusban, de igazságos ember volt. Nem várta meg, hogy panaszaikat feltárják, hanem a zsidók szemére veti a képmutatásukat. Õk a rómaiakat ellenségüknek tartották, és gyûlölték, de nem riadtak vissza attól, hogy a római törvényeket használják fel arra, hogy a számukra kellemetlen embereket tegyék el láb alól.
Mi is gyakran találkozunk olyan emberekkel, akik nem tartják magukat vallásosnak, nem dicsekszenek azzal, hogy õk mennyire hisznek, mégis becsületesek, szavahihetõk, segítõkészek, önzetlenek tudnak lenni. Ugyanakkor találkozunk olyan emberekkel is, akik imádságosoknak, elkötelezett keresztényeknek tartják magukat, de megbízhatatlanok, a jámborság mögött rosszindulat, gyûlölet lappang.
Látva Gallio példáját, önmagam számára is fontosnak tartom emberséges ember lenni mindenkivel szemben, hogy az én vallásosságom ne képmutatás, a hitélet karikatúrája legyen.

2017-05-26

______________________________

Szent Ferenc Bazilika

Jel 21, 1-5a
A szentleckét a jelenések könyvébõl olvastuk. Ez Krisztus végsõ eljövetelérõl, végsõ gyõzelmérõl szól. Ezzel majd egy új világ veszi kezdetét. Új Jeruzsálemrõl hallottunk, amely olyan emberekbõl áll, akik teljesen részesültek a megváltásban, teljes egységben vannak Istennel.
Szent Ferenc Taoval akart megjelölni mindenkit, mert Isten angyala ezzel jelöli meg mindazokat, akik eljutnak az üdvösségre. Nekünk is ez a feladatunk. Nem elégedhetünk meg azzal, hogy az emberek pillanatnyi gondjaikon segítünk. El akarjuk segíteni õket a Krisztussal való teljes egységre. Templomaink, melyek között elsõ helyen áll az Assisi-beli Szent Ferenc bazilika, ahová Szent Ferencet temették, kiváltságos helyei az üdvösségre való felkészülésnek: a közöttünk lévõ Krisztus köré gyûlve megtanuljuk egymás javát akarni, elõvételezve azt a közös örömet, amely a mennyei Jeruzsálemben vár reánk.

2017-05-24

______________________________

N rémüldözz!

Csel 16, 22-34
Pál és Szilás a börtönben ültek, és egy börtönõr vigyázott rájuk. Ez emlékeztet bennünket arra, hogy a sírban fekvõ Jézust õrizetére is õröket rendeltek. Jézus feltámadásakor ezek az õrök rémülten rohantak el, és itt is, amikor kinyílott a börtön ajtaja, az õr annyira megrémült, hogy öngyilkos akart lenni. Miért rémültek meg az õrök mindkét esetben? Elsõsorban azért, mert õket fogják hibáztatni, és számukra a másoknak való megfelelés, és a munkájuk látható eredményessége mindennél fontosabb volt, még az életüknél is.
Ezzel szemben Pál és Szilás szabad emberek voltak. A börtönben sem azon síránkoztak, hogy mennyire elbántak velük, mennyire megalázták õket. Nem azon aggódtak, hogy mi lesz velük, hanem Istent dicsõítették. És amikor lehullottak a bilincseik és kinyílott az börtön ajtaja, nem kezdtek menekülni, hanem arra figyeltek, hogy mi az Isten terve mindezzel, és megragadták az alkalmat, hogy a börtönõrnek és családjának hirdessék az evangéliumot. Ezt a szabadságot szeretnénk mi is megtanulni, hogy ne függjünk, ne rettegjünk az emberek véleményétõl, ne a látható eredmények alapján értékeljük önmagunkat, hanem engedjük, hogy az Úr vezérelje életünket, és arra tudjunk figyelni, hogy az egyes helyzetekben mit szeretne Isten általunk megvalósítani.

2017-05-23

______________________________

Az elsõ templom

Csel 16, 11-15
Húsvéti idõben hosszan olvassuk az Apostolok Cselekedeteit. Szt. Lukács részletesen elmeséli az elsõ keresztény közösség életének eseményeit. Szó van benne Péterrõl, Pálról, Barnabásról, de más személyekkel is megismerkedünk, akik kiemelkednek a többiek közül. Ilyen Lidia is. Õ egy különleges asszony. Egy olyan társadalomban, amelyet férfiak uraltak, õt önálló asszonyként ismerjük meg, õ a családjának a feje, és egy kis vállalkozást is vezet, szöveteket árul. A diaszpórában élõ honfitársaival együtt találkoztak szombatonként, de nem volt zsinagógájuk, hanem a folyó mellett összegyûltek imádkozni. Pál beszéde hatására egész háza népével együtt megkeresztelkedett. Ekkor Lídia felajánlotta a maga házát, hogy azok, akik Tiatira városából keresztények lettek, ott találkozzanak. Lidia háza lett az elsõ európai keresztény templom.
Ha Krisztus evangéliuma a szívünkbe hatol, mi is megnyílunk testvéreink felé. Nem nekünk kell embereket megtérítenünk. Azt Jézus Krisztus evangéliumának az ereje teszi, de az nekünk is feladatunk, hogy testvéreinkként, hozzátartozóinkként viszonyuljunk azokhoz, akikkel együtt alkotunk egy közösséget.

2017-05-22

______________________________