Napi gondolatok

Rövid az élet

Jak 4,1 3 b-17
Szent Jakab az emberi élet mulandóságáról elmélkedik. Az életünk a párához hasonlít, amely rövid ideig látszik, azután eltûnik. Számos gondolkodó tett hasonló megállapításokat. A Szentírásban is a bölcsesség-irodalom, Jób könyve, a Prédikátor könyve, egyes zsoltárok mondanak hasonló dolgokat. De Szent Jakab nem azon kesereg, hogy milyen hiábavaló az élet, és mennyire rövid, hanem megállapítja, hogy ez a rövid élet alkalmas idõ. Ha Isten nélkül tervez az ember, hiába teszi, hiába dicsekszik eredményeivel, mert minden egy pillanat alatt tönkremegy, semmivé válik. De ha Istennel együtt tervezünk, csak akkor teszünk valamit ha Isten is akarja, akkor mindennek megvan a maga értelme, sõt csak akkor van értelme az életnek ha Isten akaratát teljesítjük, ha megtesszük azt a jót amire Isten indít. Mert ha gyávaságból vagy kényelmességbõl nem hallgatunk Isten szavára mert amit kér kényelmetlen, vagy mert félünk mások véleményétõl, nem csak vétkezünk, hanem fölöslegesen élünk.

2018-05-23

______________________________

Féltékeny Szentlélek

Jak 4, 1-10
Szent Jakab azt mondja, hogy közöttünk nem kellene, hogy legyenek veszekedések, háborúskodások. Ezek azért vannak, mert engedjük, hogy az önzés uralomra jusson bennünk. Az önzés pedig hûtlenség Istennel szemben. Olyan, mintha valaki megcsalná azt, akit szeret. Mert az Istennel való kapcsolatunk szeretetkapcsolat. Mi szeretjük Istent, és Isten szeret minket. Sõt, azt mondja az apostol, hogy a Szentlélek féltékeny szeretettel szeret. Nem azt akarja megtiltani nekünk, hogy örüljünk annak ami igaz, szép, jó ebben a világban, hisz ezeket mind Isten adta nekünk. Akkor féltékeny a Szentlélek, amikor ezektõl várjuk a boldogságunkat és nem Tõle.
Az Isten féltékenysége nem olyan mint az emberi féltékenység, mert az ember amikor féltékeny, valójában birtokolni akarja a másik személyt. Ezt tönkreteheti a kapcsolatot, a személyeket eltávolítja egymástól. A Szentlélek féltékenysége attól való féltés, hogy rosszat teszünk magunknak, pórul járunk, mert olyan valamitõl várjuk a boldogságunkat, ami nem tudja azt megadni nekünk. Kérem a Szentlelket, hogy segítsen felismerni azokat a ragaszkodásaimat, amelyek káromra vannak, amelyekre Õ féltékeny, és segítsen, hogy õt tudjam szívem központjába helyezni, Õ legyen a legnagyobb szeretetem.

2018-05-22

______________________________

Az igazi bölcsesség

Jak 3,13-18
Szent Jakab a mai szentleckében az igazi bölcsességrõl beszél. Jó felismerni, hogy olyan világban élünk, ahol az embereknek a legfontosabb a jövedelem, és háttérbe szorítják az õszinte párbeszédet az emberek között, és ez még ránk is hatással van. Mennyire ismerõs a világi bölcsesség hatása: az irigység a versengés a békétlenség. Csak akkor tudunk ez ellen a hatás ellen védekezni, ha felismerjük azt a magunk életében, és nem teszünk úgy, mintha immúnisak lennénk véle szemben. Jó hallani az apostol ajkáról, hogy nem csupán a mi törekvésünkön múlik minden, mert az igazi bölcsesség fentrõl jön, vagyis a Szentlélek ajándéka. A Szentlélek képessé tesz bennünket arra, hogy ne a magunk érdekeit, a magunk elõnyeit, magunk használt keressük, hanem az Isten Országát és az õ igazságát. Az a bölcsesség amelyik Szentlélektõl származik tiszta, békeszeretõ, szerény, irgalmas, nem ítélkezik és nem képmutató. Ha mindenünk eszerint a bölcsesség szerint élne, amely a Szentlélektõl származik, akkor harmóniában és békében élnénk, jó testvérekként egymás mellett. Ez az amire vágyunk mindnyájan, és amit egymástól várunk el. Ma hívjuk a Szentlelket a magunk életébe, hogy elsõsorban minket alakítson át, nekünk adja meg ezt a bölcsességet. Bízunk abban, hogy Isten elõbb-utóbb bölccsé tud tenni engem is, és testvéreimet is. Utána már csak az következik, hogy amikor az irigység, a versengés, a rosszindulat megjelenik a lelkemben, hívjam segítségül azt a bölcsességet, amelyet a Szentlélek ültetett belém, mert, ahogy Jézus mondja, minden lehetséges annak aki hisz.

2018-05-21

______________________________

Szeretsz-e?

Jn 17, 20-26
A most felolvasott evangéliumi rész Szent János evangéliumának egy nagyon fontos része, mert ez készíti elõ az egyház alapítását. Jézus Péterrel folytat párbeszédet, akit kiválasztott arra, hogy rá építse Egyházát. Péter egy lelkes, õszinte ember, aki ugyanakkor gyenge is, képes vétkezni is. Ilyen sziklára épített e Jézus az egyházát. Ez az Egyház kegyelmekben gazdag, tagjai bûnös emberek, de akiket arra hívott meg Jézus, hogy szentek legyenek, és nagyon sokan szentek is lettek. Érdekes, hogy mielõtt Péternek átadná Jézus a primátust, a vezetõ szerepet a tanítványai között, vizsgáztatja Pétert. Nem azt ellenõrzi, hogy mennyire sajátította el Jézus tanítását, mennyire tudja alkalmazni a módszereit. Nem a képzettségét, a mûveltségét vagy a hatékonyságát ellenõrzi, hanem a szeretetét. Jézus nem azt akarja, hogy az Egyháza egy fontos intézmény legyen, hanem, hogy a tagjai feladatuknak tartsák, és törekedjenek az Isten iránti szeretetre és az embertársaik iránti szeretetre.
Csíksomlyóra indulunk, az Úrral való találkozás sajátos helyére, de ugyanakkor szolgálni akarunk testvéreinknek, hogy a Csíksomlyóra való jövetelük közelebb vigye õket Istenhez.

2018-05-18

______________________________

Egyek legyünk

Jn 17, 20-26
Ma Jézus úgynevezett fõpapi imájának az utolsó részét olvastuk fel. Jézus imádkozik tanítványaiért akik körülötte vannak, de azokért is akik a tanítványai lesznek az idõk során, tehát értünk is. És mit tart a legfontosabbnak Jézus? Nem azt kéri, hogy mi, az õ tanítványai, hibátlanok bûntelenek, hõsök legyünk. Nem azt kéri, hogy képesek legyünk órákon keresztül elmélkedni, nem is azt, hogy úrrá tudjunk lenni testünk minden kívánságán, hogy képesek legyünk kenyéren és vízen böjtölni, virrasztani, elviselni nagy hideget, mindenünket kiosztani a szegényeknek. Amit a legfontosabbnak tart számunkra, azt kéri az Atyától, azt, hogy egyek legyünk, mégpedig úgy, ahogy Õ és az Atya egyek. Lehetetlen dolgot kér, hisz büszkeségünk arra indít minket, hogy hátat fordítsunk testvéreinknek, akik vétettek ellenünk, akik megbántottak minket.
Bár emberileg lehetetlen megvalósítani ezt az egységet, mégis, Jézus imája nem marad hatástalan. Megkaptuk a Szentlelket, mely nem arra tesz képessé minket, hogy konfliktusok nélkül éljünk egymás mellett, hogy minden pillanatban nyájasak, kedvesek tudjunk lenni egymáshoz, hanem arra, hogy legyõzve büszkeségünket, bocsánatot kérjünk egymástól, újra és újra megbocsássunk egymásnak, újra és újra bizalommal ajándékozzuk meg egymást. Ez teszi hitelessé a mi imádságunkat, a mi önmegtagadásunkat, ami szerzetesi életünket is.

2018-05-17

______________________________

Megszenteltek az igazságban

Jn 17, 11b-19
Jézus arra kéri az Atyát, hogy szentelje meg a tanítványait az igazságban. Sajnos néha, annak tudatában hogy mi kaptuk meg Istentõl a kinyilatkoztatás teljességét, az igazság birtokosainak tekintjük magunkat. A történelem során az is elõfordult, hogy egyházi elöljárók az igazságot hatalmi eszközzel kényszerítették rá másokra, és aki azt nem fogadta el, azt üldözték, büntették, sõt meg is ölték. Jézus ilyet nem tett. Senkire nem kényszerített rá dogmákat, hitigazságokat. Ellenkezõleg, mindig azokkal kerül konfliktusba akik magukat másoknál jobbaknak, igazabbaknak tartották.
Mit jelent tehát, hogy az Atya megszentelt bennünket az igazságban? Az igazság nem más, mint amit Jézus kinyilatkoztatott nekünk Istenrõl. Megismertette velünk azt, hogy milyen igazából Isten. És minket arra szentel, hogy az Istenrõl szóló igazságnak a hírnökei, képviselõi legyünk. Nem ismertetõ szórólapokat osztogatunk az embereknek, hanem a mi életünk által mutatjuk be az embereknek, hogy milyen Isten, és amint Szent Ferenc is mondja, amikor alkalmasnak látjuk, akkor beszélünk is Istenrõl.

2018-05-16

______________________________

Mi vagyunk Isten dicsõsége

Jn 17, 1-11a
Jézus azzal dicsõítette meg az Atyát, hogy teljesítette a feladatot amelyet rábízott. Miért dicsõsége az Atyának az amit Jézus végbevitt földi élete során? Ahogy Szent Ireneusz mondja, Isten dicsõsége az ember itt a földön. Ahogy egy szülõ büszke a gyermekére, különösen ha az hozzál méltó életet él, ahogy egy mester büszke a tanítványára, különösen, ha az tovább viszi az értékeket, amelyeket õ átadott neki, Isten számára a legnagyobb dicsõség, hogy olyan emberek vannak a földön, akik hozzá hasonló módon tudnak szeretni. Arra kaptunk meghívást hogy mi is megdicsõítsük az Atyát, annak a feladatnak a teljesítésével, amelyet ránk bízott. Igen, szemléletváltozásra van szükség, hogy a feladataink végzése közben ne a magunk dicsõségét keressük. Ne az legyen a fontos, hogy az emberek észrevegyék, értékeljék azt, amit teszek, hanem, hogy Istennek tetszõ módon, Isten terve szerint végezzem a feladatomat, akkor is, ha arra mások nem figyelnek fel. Meg vagyok gyõzõdve ugyanis arról, hogy az Isten dicsõségét, magam és testvéreim üdvösségét szolgálja.

2018-05-15

______________________________

Nem önmagunkban bízunk

Jn 16, 29-33
A tanítványoknak az a benyomása, hogy most már mindent megértettek és büszkén jelentik ki, hogy most már hisznek Jézusban. Õ azonban figyelmezteti tanítványait: eljön az óra amikor szétszéledtek és engem magamra hagytok. Jézus nem a tanítványai önbizalmát akarja lerombolni, hiszen az jó dolog, ha valaki tudatában van adottságainak, képességeinek, és bátran lendül neki az elõtte álló feladatoknak. Sok szenvedésen megy át, aki nem bízik önmagában, mert állandóan attól retteg, hogy sikertelenség éri. Jézusnak bátor tanítványokra van szüksége. De más a helyzet a hit terén. Ember a maga erejébõl nem képes hinni Jézusban, és rá építeni az életét. Túlságosan féltjük magunkat. Csak a Szentlélek tud erre képessé tenni. Ezért fontos tudatosítani akkor, amikor a lelkiek terén elõrelépést tapasztalunk, hogy nem ami ügyességünknek vagy a mi törekvésünknek az eredményei, hanem a Szentlélek mûvelte ezeket bennünk és általunk. Ezért Istennek adunk hálát, és teljes erõnkkel azon vagyunk, hogy be tudjuk fogadni Isten kegyelmét. Nem azért vagyunk tehát bátrak a lelki életben, mert önmagunkban bízunk, hanem, mert már megtapasztaltuk a Szentlélek mûködését, és hisszük, hogy ezután is meg fogjuk tapasztalni a magunk életében.

2018-05-14

______________________________

Húsvét 7. vasárnapja

Jézus értünk imádkozik. Ezt mondja: tartsd meg õket a nevedben, mint ahogy én megõriztem õket a te nevedben. Mit jelenthet ez? A gyermek a szülei nevét viseli, jelezve, hogy hozzájuk tartozik. Jézus azért jött, hogy ne vesszen el senki azok közül akik Istenhez tartoznak. Az emberek, különösen a múltban, de ma is, sokat adnak a származásukra. Nem mindegy, hogy ki, milyen családba született. Nem mindenki indul egyenlõ esélyekkel az életben. Egy gazdag család gyermekének több lehetõsége van már kezdettõl. Jobb iskolába járhat, másképp viselkednek vele szemben az emberek. Ha valakinek mûvelt szülei vannak, neki is több lehetõsége van mûveltségre szert tenni, mint annak aki szegény családba születik, vagy aki tanulatlan szülõk gyermekeként születik a világra. Nos, minket Isten be akar fogadni az õ családjába, A Szentháromság közösségébe. Mikor megkereszteltek, Isten gyermekei lettünk. Ennél nagyobb kitüntetés, ennél nagyobb jó nem érhetne bennünket, hisz nincs gazdagabb senki, mint Isten, senki nem tud többet, mint Isten, senki nem tud több, jobb lehetõségeket biztosítani számunkra, mint maga Isten. Jézus érettünk imádkozik, tudván, hogy nem a külsõ események veszélyeztetik a mi istengyermekségünket, a mi Istenhez való tartozásunkat, hanem mi magunk, mert megtörténhet, hogy hátat fordítunk Istennek, Mint ahogy Júdás is tette, akit Jézus a kárhozat fiának nevez. Nem Isten ítélete el Júdást, hanem õ önmagát, azzal, hogy otthagyta Jézust, és a pillanatnyi hasznot választotta. Hozzá vagyunk hasonlók minden alkalommal amikor azt választjuk ami pillanatnyilag jólesik, amire pillanatnyilag vágyunk, akkor is ha tudjuk, hogy az nem egyezik Isten tervével. Akkor nem Isten fiai vagyunk, hanem Júdáshoz hasonlóan a kárhozat fiai. De az a jó, hogy a mi Istenünk kész ismét visszafogadni bennünket, amikor ismét õt választjuk, az õ nevét akarjuk viselni. Csak az marad végleg a kárhozat fia, akit túl büszke ahhoz, hogy Isten elé álljon és be ismerje, hogy rossz döntést hozott. Aztán Jézus azért imádkozik, hogy egyek legyünk, miként õ egy az Atyával. Nem elég, hogy egyenként Istenhez tartozunk. Jézus azt akarja, hogy egymással is egységben legyünk. És ez nem könnyû feladat, mert vannak olyan emberek, akik keresztényeknek tartják magukat, tehát Krisztushoz tartoznak, de akikkel egy órát sem lennék szívesen együtt. És nem vagyok az egyetlen. Nem ritka a keresztények között sem a haragtartás, egymás ócsárolása a háta mögött, egymás lenézése, kigúnyolása. Mondhatni, nincs is olyan kapcsolat emberek között, amelyben, legalább idõnként, ne jelennének meg a konfliktusok, nézeteltérések. Egymásnak sebeket okozunk, egymást nehezen viseljük el. Jézus mindezt jól tudja, mégis azért imádkozik, hogy együtt legyünk. És az Õ imája isteni szó, megvalósítja azt, amit kimond. Igenis képesek vagyunk arra, hogy egységet építsünk magunk között, ha legyõzzük a büszkeségünket, a gõgöt, és egymás elé állunk, egymástól bocsánatot kérve, és egymásnak megbocsátva. És akkor megtapasztaljuk, hogy milyen jó a testvéreknek együtt lenni. Jézus tudja, hogy számunkra nem könnyû egységben maradni az Atyával és egységben maradni egymással. Ami bennünket akadályoz azt Jézus világnak nevezi. Nem a teremtett világot: a földet, a csillagokat, naprendszert, a fákat, a folyókat, az embereket, az állatokat nevezi világnak, hanem az a világ, ami környezetünkben és bennünk ellenáll Isten tervének. Jézus meg akar szabadítani minket a világtól, és rajtunk keresztül testvéreinket is. Ezért feladatunk embertársainkat is meghívni az Isten országába. Úgy, ahogy Jézust az Atya a világba küldte, úgy küld bennünket is. Ezért nem mondhatom senkirõl, hogy nincs közöm hozzá, mert minden emberhez küld Jézus, akit utamba hoz, ahhoz is, akit természetem szerint kerülni szeretnék. Nem szentírás idézetekkel kell bombázni az embereket, hanem azzal a szeretettel viszonyulni hozzájuk, amellyel Jézus szereti õket. Nem hiába imádkozik érettünk Jézus. Tudja, hogy nehéz feladatot bízott ránk, Velünk van, munkánkban vezet, bátorít és vigasztal, szava által erõt ad szentségei által, és testvéreket küld mellénk, akikkel együtt tudunk tanúságot tenni arról, hogy aki Istenhez tartozik, az szeretni tudja testvéreit.

Isus se roagã pentru ucenici sãi, deci și pentru noi. Știe cã trãim în lume dar nu aparținem lumii. Lumea aici nu înseamnã lumea creatã de Dumnezeu. Lumea în evanghelie înseamnã tot ceea ce în noi și în jurul nostru se opune lui Dumnezeu. Deci lumea este prezentã și în noi nu numai ne înconjoarã. Cum spunea un scriitor din secolul al doilea: creștinii nu se deosebesc de ceilalți oameni nici în felul în care se îmbracã, nici în ceea ce mãnâncã. Trãim ca și toți ceilalți: muncim, ne obosim, ne bucuram, visam, dar întâlnirea noastrã cu Dumnezeu a schimbat modul cum privim aceastã lume. Privirea noastrã are orizonturi mai largi, pentru cã ne uitãm la noi înșine și la tot ceea ce este în jurul nostru cu ochii lui Dumnezeu. Observãm limitele și posibilitãțile lucrurilor din aceastã lume. Iubim aceastã viațã cu tot ceea ce ne oferã, știind însã cã nu ne poate oferi plinãtatea vieții pe care ne-o dorim si pe care o cãutãm. Lumea ne urãște, spune Isus. E Inevitabil contrastul și în multe situații conflictul între modul modul nostru de gândire și de acționare în anumite situații si a celor care nu înțeleg logica lui Dumnezeu. Dumnezeu nu vrea sã ne izoleze de lume ca sã ne fie mai ușor, ci dimpotrivã , ne trimite în lume ca sã fim colaboratorii sãi în mântuirea lumii. Ca și scafandrul care se scufunda in apa dar aerul il aduce cu el de din afarã, și noi ne scufundãm în lume dar suntem legați de Dumnezeu. De la El primim putere, încurajare și ajutor pentru ca în situațiile concrete ale vietii sã putem acționa conform învãțãturii lui Cristos.
Isus se roagã pentru noi pentru cã ne-a dat o misiune imposibilã, si anume, sã nu trãim pentru noi înșine ci pentru a-i ajuta pe frații noștri sã ajungã la Dumnezeu. E Imposibilã pentru cã natura noastrã nu ne ajuta. Suntem egoiști din fire. Instinctul de supravietuire ne împinge sã ne luptãm cu alții pentru ceea ce avem nevoie. Și totuși, când iubim suntem în stare sã renunțãm la propriile interese pentru binele celuilalt. O mama sau un tata cu ușurințã renunța la orice ca sã poatã oferi copilul sãu cele necesare. Câți pãrinți pleaca departe, în țãri strãine , sã lucreze, renunțând la cãldura familiei, trãind între strãini, mulțumindu-se cu puțin, pentru ca familia sã aibã permanent tot ce au nevoie, copiii sã aibã posibilitatea sã studieze. Isus a fãcut același lucru pentru noi toți. În Evanghelia de azi se roagã pentru noi, dar sã nu uitãm in ce context o face. Este rugãciunea de dupã cina cea de tainã. Se preocupã pentru noi, ucenicii sãi, ca și cum ar uita de ceea ce îl așteaptã pe el. Știe cã în curând va fi arestat, va fi biciuit, chinuit și omorât, dar se preocupã mai mult pentru noi, pentru cã ne iubește. Vrea sã ne invete și pe noi aceasta iubire fațã de frații noștri pentru ca sa-i iubim asa cum El îi iubeste. Aceastã iubire este semnul prin care se pot recunoaște creștinii. Suntem în stare sã aducem și sacrificii, când este nevoie pentru binele fraților noștri. Acest lucru imposibil, cu harul Duhului Sfânt devine realitate între noi. Sã încercãm deci, sã fim disponibili , sã primim acest dar al iubirii și sã îl lãsãm sã acționeze în viața nostrã , începînd chiar cu acesatã clipã, știind cã nu avem nimic de pierdut! Amin

2018-05-13

______________________________

Semmit sem kértünk

Jn 16, 23b - 28
Mindeddig nem kértetek semmit az én nevemben. Kérjetek és meg fogjátok kapni, azért, hogy a ti örömötök teljes legyen. Jézus számára a legfontosabb dolog ami örömünk, a mi boldogságunk. Ha boldoggá tesz emberek szeretete, ennél végtelenül nagyobb boldogság megtapasztalni, hogy Isten szeret. Nem egy kevéssé, hanem teljes mivoltával, a Szentháromság szeretetével. Amikor ezt a szeretetet képesek leszünk befogadni, akkor leszünk teljesen boldogok, akkor a mi örömünk teljes lesz. Bármit kérünk tehát Istentõl Jézus nevében kérjük, mert õ az egyetlen közvetítõ Isten és ember között. Amit kérünk, annak csak akkor van értelme, ha közelebb visz a boldogsághoz, az igazi örömhöz. Ha valami egyebet kérünk, az semmi. Egy alkalommal egy nyugati segélyszervezet vezetõje kereste fel provinciánkat, és azt kérdezte, mivel tudná segíteni az ferencesek apostoli munkáját. Erre az akkori elöljáró azt mondta: jó lenne az irodámba egy szék. Sok pénzzel segíthettek volna, de mivel nem tudtuk mit kérjünk, még széket sem kaptunk. Így járunk akkor is, amikor Istentõl, ahelyett hogy a boldogságunkat kérnénk, valami butaságot kérünk. Ne szégyenlõsködjünk, ne szerénykedjünk, hanem bátran kérjük Istentõl, hogy tegye tökéletessé a mi örömünket, és nem fogunk csalódni.

2018-05-12

______________________________