Napi gondolatok

A tanításra és az igazi életre nevelésre

2 Tim 3, 10-17
Az Isten által sugalmazott írás hasznos a tanításra és az igaz életre nevelésre. A Szentírás, Isten írott szava, nem könnyû olvasmány. Bizonyos ismeretekre, képzett emberek útmutatására van szükség ahhoz, hogy megértsük. Ezért tartja fontosnak a Katolikus Egyház, hogy az általa a hívek kezébe adott Szentírás legalább egy minimális magyarázatot tartalmazzon, hogy a hozzá nem értõ, nehogy bizonyos részeket félre értsen.
Ugyanakkor nemcsak megtanulnivalók vannak a Szentírásban, hanem az igaz életre nevel. Általa ma is maga Isten, személyesen szól hozzám. A kérdéseimre, életem konkrét helyzeteire világít rá, és közvetíti Isten szándékát.
Ugyanakkor számomra is, aki Isten szavát próbálom közvetíteni, öröm tudni, hogy nem az én ügyességemtõl függ, hogy Isten szava mennyire jut el az emberek szívéhez. Isten fel tudja használni az én gyarló szavaimat is, hogy célba érjen, és nem biztos hogy az igazi siker az, amikor dicsérnek, sem az a sikertelenség, amikor nem tetszik amit mondok, ahogy mondom.

2020-06-05

______________________________

Szítsuk fel ...

2 Tim 1,1-3. 6-12
Timóteus megrettent az üldözésektõl, és talán csalódott a testvérek hozzá való viszonyulásában. Elhalványult kezdeti lelkesedése. Ezért Pál arra biztatja, hogy élessze fel magában a kegyelmet, melyet a felszentelésekor kapott. Mint amikor megfújjuk a szunnyadó parazsat és az ismét izzani kezd, Timóteus is fedezze fel újra, hogy milyen kegyelmekben részesült, és használja azokat. Képességet kapott arra, hogy erõs legyen a nehéz helyzetekben, hogy szeretetet adjon akkor is amikor szeretetlenek vele szemben, és józanul gondolkodjon akkor is amikor heves indulatok keringenek benne.
Mi is csalódunk, megnemértésbe ütközünk, és néha arra érzünk vágyat, hogy elmeneküljünk, hátat fordítsunk azoknak, akik nem értenek meg. Szítsuk fel azt a tüzet, melyet Isten a lelkünkben ültetett amikor meghívott Krisztus követésére. Erre tettük rá az életünket, és képesek vagyunk kitartani benne.

2020-06-03

______________________________

Az igazságosságot várjuk

2 Pét 3, 12-15a 17-18
Új eget és új földet várunk, ahol igazságosság lesz. Az igazságosság nem csupán azt jelenti, hogy mindenki törvényesen jár el, és nem is azt, hogy mindenki érdemei szerint kap jutalmat vagy büntetést. Isten igazságossága azt jelenti, hogy mindenki részesül abban, amire szüksége van ahhoz, hogy boldog legyen, és ezt mi nyújtjuk egymásnak.
Várjuk türelemmel, biztat Szent Péter az olvasmányban, mert Jézus megígérte ezt nekünk. Ne ijedjünk meg a félelmetes eseményektõl, jelenségekrõl, mert ezek nem tudják megakadályozni az Urat abban, hogy eljöjjön közénk.
Ez a bizalom segít ellenállni a kísértésnek, hogy a világ eszközeivel próbáljuk megszerezni magunknak a boldogságot: Képmutatással, egymás befeketítésével, bosszúállással.
Nagyon idõszerûnek érzem Szent Péter szavait. Kérjük a Jézus ígérete megvalósulására való várakozáshoz a bizalmat, a kitartást és a türelmet.

2020-06-02

______________________________

Csere

2 Pét 1, 2-7
Szent Péter levelébõl megtudtuk, hogy az Istennek tetszõ életre azáltal jutottunk el, hogy megismertük Jézust. Ez a megismerés nem amolyan felszínes ismeret, mint ahogy ismerjük a szomszédainkat, vagyis ha látjuk õket tudjuk, hogy õk azok, de ennél többet nem tudunk róluk. Jézus megismerése mélységes szeretetkapcsolatot jelent, melyben egy csere valósul meg. Õ részesült ami emberi természetünkben, mi pedig az isteni természet részesei lettünk, és ez képessé tesz arra, hogy legyõzzük a romlottságot, hogy uralkodjunk kívánságainkon és szeretettel legyünk testvéreink iránt. Rajtunk áll, hogy ma mennyi teret adunk a bennünk lévõ isteni természet mûködésének.

2020-06-01

______________________________

Pünkösd

A mai evangéliumban arról hallottunk, hogy Jézus a feltámadás napján a tanítványoknak ajándékozta a Szentlelket. Szintén a Szent János evangéliumában Jézus a halálakor nem csak kilehelte lelkét, mint ahogy a szinoptikusok mondják, hanem kiárasztotta a Lelkét az egész emberiségre.
Ha Jézus nem ajándékozta volna nekünk a Szentlelket, az õ csodálatos életére ugyan visszaemlékeznénk, de a Szentlélek segítsége nélkül nem volnánk képesek az õ cselekedeteit folytatni, tanítását életre váltani. Sose lennénk képesek az övéhez hasonló szeretetre, még az ellenségeink iránt is. Természetünk az önzésre, a magunk érdekeinek a keresésére indít. Csak a Szentlélek segítségével tudjuk az életünket odaajándékozni. Jézus példája ehhez nem elég. Szükségünk van a Szentlélek erejére, az isteni életre. Újjá kell nekünk is születünk, nem fizikailag, hanem a Szentlélekben.
A teremtéskor Isten az anyagba belelehelt és az életre kelt. Most újból életet lehelt az emberbe, a maga életét lehelte bele.
Mindez Szent János evangéliuma szerint a Kálvárián és húsvét napján történt.
Ezzel szemben az olvasmányban Szent Lukács Pünkösd napjára, hósvét utáni 50. napra teszi a Szentlélek eljövetelének eseményét. Miért tette Szent Lukács a Szentlélek eljövetelét Pünkösd ünnepére? Kinek van igaza? Lukácsnak vagy Jánosnak? Mikor jött el a Szentlélek? Húsvétkor, vagy Pünkösdkor? Szent Lukács nem a dátumot akarta meghatározni, hanem teológiai mondanivalója van azzal hogy Pünkösd ünnepére tette a Szentlélek eljövetelét. A zsidók ezen a napon ünnepelték a Tórát, a Törvényt, melyet Isten Mózesen keresztül a népnek adott. A törvény útmutatást ad, de nem nyújt segítséget, mint ahogy egy röntgenfelvétel láthatóvá teszi a törést a csonton, de nem gyógyítja meg azt. A gyógyuláshoz, változáshoz szükség van egy belsõ erõre. Ezért adta Isten a Szentlelket. Nem egy új külsõ törvényt adott, hanem erõt az embernek ahhoz, hogy Isten életét élje.
A teológiai mondanivaló részei a Szentlélek eljövetelét kísérõ jelek:
A tanítványok félelmükben bezárkóztak a házba. Egyszerre erõs szél kezdett fújni. Illés prófétának is hasonló élményben volt része a Hóreb hegyén. Ott is heves szél kezdett fújni, amikor Isten megjelent.
Szent Lukács tûznyelvekrõl is beszámol. A tûz is Isten jelenlétének a jele. Mózesnek égõ csipkebokorban jelent meg Isten, tûzoszlop vezette a népet a pusztában. Amikor a Sinai hegyen a tízparancsolatot adta Mózesnek, Isten ott is tûz alakjában ereszkedett le a hegyre. Ez a tûz megtisztít. Isten szeretetének a tüze eléget mindent, ami rossz bennünk. Nem az embereket égeti el, hanem megtisztítja a szeméttõl, az értéktelen dolgoktól, melyek rájuk rakodtak. Jézus azért mondta: Tüzet hoztam a földre és mennyire szeretném hogy égjen.
A Szentlélek jelenlétének a jele az új nyelven beszélés, olyan nyelven amelyet mindenki megért. A szeretet nyelve ez.
Kedves Testvérek! Megkaptuk a Szentleket, Isten élete elkezdõdött bennünk, közöttünk. Azért imádkozunk, hogy minden ember befogadja a Szentlelket, mert akkor megújul ez a világ.

Suntem ca urșii care dupã hibernarea de iarnã ies din bârlog un pic amețiți. Și noi încet încet ieșim din casele noastre dupã aceste luni de izolare. Încercãm sã ne întoarcem la viața noastrã de dinainte, dar evenimentele ne-au marcat. Avem în noi frici, preocupãri. Ni se cere sã pãstrãm distanța între noi, sã nu ne dãm mâna, sã nu ne îmbrãțișãm. Folosim instrumente tehnice pentru comunicare, dar ne dãm seama cã pierdem ceva. Începem sã simțim fricã unii fațã de alții.
Dar iatã, și în aceste condiții a sosit sãrbãtoarea venirii Duhului Sfânt, care ne dã capacitatea de a depãși obstacolele comunicãrii între noi și cu Dumnezeu.
În prima lecturã am auzit despre evenimentul venirii Duhului Sfânt descris de Sfântul Luca. Dacã citim în paralel acest episod cu apariția lui Dumnezeu în fața lui Moise pe muntele Sion, când Dumnezeu i-a dat cele 10 porunci, descoperim câteva asemãnãri: Se auzeau sunete din cer, ca și șuieratul vântului, a coborât foc din cer. Sfântul Luca dorea prin acestea sã ne transmitã cã aici este vorba despre o nouã revelație, de acum o lege nouã este valabilã. Duhul Sfânt nu dã legi scrise pe tablã de piatrã, ci coboarã peste fiecare ucenic. Legea cea nouã este înscrisã în sufletul fiecãruia. Fiecare dintre noi este sub îndrumarea Duhului Sfânt și simțim în sufletul nostru ce avem de fãcut și ce trebuie sã evitãm.
Cine este Duhul sfânt? Este Dumnezeu, una dintre cele trei persoane din Sfânta Treime. De Duhul Sfânt ne amintim mai rar, pentru cã ne este mai greu sã îl imaginam. Este mai ușor sã îl imaginãm pe Tatãl care a creat lumea, pentru cã cu toții avem experiențã de un tatã în aceastã viațã, ori pentru cã îl avem, ori pentru cã îi simțim lipsa.
Nu ne este greu sã-l imaginãm pe Fiul, pentru cã prin Isus Cristos s-a fãcut om ca și noi. Am citit în evanghelie multe lucruri despre Isus, și crucea din camera noastrã ne amintește de ceea ce a fãcut din iubire pentru noi.
Pe Duhul Sfânt însã îl experimentãm mai greu pentru cã el acționeazã în noi fãrã sã atragã atenția noastrã asupra lui. Totuși doar prin el avem posibilitatea de a intra în legãturã cu Dumnezeu.
Am vãzut schimbarea care s-a produs în apostolii fricoși dupã sosirea Duhului Sfânt. Au devenit curajoși și entuziasmați.
Sunt anumite semne care ne aratã prezența Duhului Sfãnt în viața noastrã:
Duhul sfânt este cutremur pentru cã ne scuturã, ne trezește din obișnuințele noastre și ne îndeamnã la mișcare.
Duhul sfânt este foc, care ne ilumineazã și ne încãlzește.
Duhul sfânt este vânt, care suflã în pânzele bãrcii noastre.
Duhul Sfânt ne ajutã sã ne înțelegem între noi, sã vorbim aceeași limbã, limba iubirii. Vã amintiți, când în Vechiul Testament oamenii din Babel au vrut sã construiascã un turn, o societate fãrã Dumnezeu. Au ajuns sã vorbeascã fiecare o limbã diferitã și nu se mai înțelegeau între ei. Aici se întâmplã contrariul. Fiecare om, deși are limbã maternã diferitã înțelege cuvintele apostolilor. Limbajul iubirii pe care ni-l învațã Duhul Sfânt ne ajutã sã depãșim diferențele dintre noi, sã ne înțelegem și sã fim uniți. Când este greu sã ne înțelegem cu cineva, cerem ajutorul Duhului Sfânt sã gãsim și cu el limbajul comun.
Conștientizãm Deci importanța Duhului Sfânt în viața noastrã și Îi cerem ajutorul de fiecare datã înainte de a începe activitãțile noastre, rugãciunile noastre. Cu ajutorul lui reușim sã clãdim o relație de prietenie cu Isus.
Cerem împreunã ajutorul Duhului Sfânt, nu pentru a putea continua viața comunitãții noastre din poziția în care ne-am oprit la începutul restricțiilor, ci sã putem merge împreunã înainte într-un mod nou, mai autentic spre realizarea Împãrãției lui Dumnezeu între noi.

2020-05-31

______________________________

A szeretett tanítvány

Jn 21, 20-21
A szeretett tanítványról hallottunk az evangéliumban, akit a hagyomány Szent Jánossal azonosít. Ám ez a szeretett tanítvány nemcsak János, hanem mi is azok vagyunk. Mindenikünk szeretett tanítványa Jézusnak. Ezért, hozzá hasonló módon, mi is elmondhatjuk, hogy Jézusról tanúságot tenni nem az élete részleteinek elmesélésébõl áll, hanem személyesen, a magunk módján éljük azt az életet, melyet Jézus belénk ültetett.
Jézus ezért nem írt le semmit, nem adott át elõírásokat, parancsokat, csak szeretett tanítványokat választott ki. Mi vagyunk az élõ evangélium.

2020-05-30

______________________________

Nem volt hõs

Jn 21, 15-19
Jézus próbára teszi Pétert, és Péter hûségesnek, de ugyanakkor hûtlenek, esztelennek és ugyanakkor bölcsnek mutatkozik. Nem felvételi vizsga volt ez a próba. Jézus továbbra is Pétert válaszja nyája pásztorának, emberhalásznak. Nem hibátlannak, tévedhetetlennek akarja, hanem olyannak, aki tudatában van a maga gyenge mivoltának, épp ezért Jézusra hagyatkozik. Olyannak, aki tudja, hogy neki meg bocsátottak, ezért õ is kész megbocsátani. Nem egy hõs, egy rendkívüli képességû ember Péter, mégis, vagy épp ezért, õ a példakép számunkra, mert Jézus szavai erõssé, hûségessé, bátorrá tették. Velünk is ezt akarja tenni.

2020-05-29

______________________________

Egyek legyünk

Jn 17, 20-26
Jézus azért imádkozik, hogy tanítványai egyek legyenek Istenben, és így hinni tudjon benne a világ.
Az Egyház megosztottsága jut eszünkbe ezen szavak hallatára, de Jézus ennél többet kér az Atyától. Azt, hogy mind, kik hozzá tartozunk, szeretetben tudjunk élni, hogy a hozzávaló tartozásunk egyre közelebb hozzon egymáshoz.
Azt hiszem, hogy a provinciák, a közösségünk legnagyobb problémája is ez, hogy nem szeretjük eléggé egymást. Ezért nem annyira vonzó az életünk, mert nem látszik rajtunk, hogy egyek vagyunk.
Kérjük a Szentlelket, világosítsam meg, hogy mit tehetnénk annak érdekében, hogy növekedjék köztünk az egység, és adjon bátorságot annak megtételére, amit felismertünk.

2020-05-28

______________________________

Igazságra konszekráltan

Jn 17, 11b - 19
A tegnapi evangéliumi szakasznak, Jézus fõpapi imájának a folytatását hallottuk. Jézus az Atyától azt kéri, hogy vigyázzon a tanítványaira, meg azt, hogy szentelje meg õket az igazságban, konszekrálja az igazságra. Milyen igazságról van szó? Ez az igazság Istenrõl szól, de rólad is, mert ez az igazság szabaddá tesz rabságaidtól. Feltárja elõtted, hogy nem véletlenül születtél, hanem Istennek terve van veled, szüksége van rád egy csodálatos terv megvalósításához.
Az igazságban megszenteltnek lenni, Istennel való együttmûködést jelent abban, hogy együtt megvalósítsuk közösségünkben és környezetünkben azt a világot, amelyet Isten megálmodott, melyet Isten országának nevezünk.

2020-05-27

______________________________

Dicsõség

Jn 17, 1-11a
Jézus dicsõségrõl beszél: Az Atya megdicsõíti a Fiút, és a Fiú megdicsõíti az Atyát. Azt szoktuk mondani hogy Jézus dicsõsége a kereszthalála, de igazából sehogy sem fér a fejünkbe, hogy lehet a kegyetlen szenvedés dicsõség. Valójában Jézus dicsõsége nem más mint a szeretet, mely a kereszten mutatkozik meg leginkább. Ebbõl a szeretetbõl született a világ a teremtéskor, és ez teremti újjá, váltja meg a világot.
Mi is ennek a szeretetnek a gyümölcse vagyunk egyénileg is, és közösségileg is, mert az egyház a mag, melyet az Atya elültetett, Jézus vérével megöntözött, és a Szentlélek a fényével, a tüzével melenget.
Isten szemében nagyon értékesek vagyunk tehát. Ezt az értéket igyekszünk felismerni és megbecsülni önmagunkban, egymásban, közösségünkben, az egyházban.

2020-05-26

______________________________