Napi gondolatok

Következetesség

Mt 21,28-32
A mai evangélium azt érinti, ami talán a legnehezebb a lelki élet útján, a következetességet, az összhangot aközött, amit hirdetünk, amit vallunk, és amit teszünk, ahogy viselkedünk.
Egy apa két fiát kéri, hogy menjenek a szõlõbe dolgozni. Az elsõ nemet mond, de aztán megbánja, és teljesíti az atyja kérését. Aki Istennek nemet mond, bûnt követ el, de ha felülvizsgálja a magatartását, megbánhatja azt, amit helytelenül tett.
A második fiú igent mond, de aztán mégsem megy ki dolgozni. Mi is sokszor mondunk igent Istennek, de olyan kevés változás történik az életünkben. Isten nem szemrehányást akar tenni nekünk elénk tárva a következetlenségeinket, hanem azt szeretné, hogy felismerjük a változás szükségességét, és végre lépjünk ebbe az irányba.

2020-12-15

______________________________

Hatalom és ellenõrzés

Mt 21,23-27
Jézus és a fõpapok vitájának voltunk tanúi a mai evangéliumban. A papok kérdésébõl kiérezhetõ a maguk hatalmának féltése. Mindent ellenõrzésük alatt akartak tartani. Ez az állandó ellenõrzés a maguk bizonytalanságának a lecsendesítésére szolgál, de a kérdés, hogy János keresztsége honnan van, krízisbe viszi õket, mert nem adtak õk erre engedélyt.
Jézus uralma nem ilyen, hanem a másik elfogadására, szolgálatára, szabadságára, a másik iránti bizalomra épít.
Mi hogyan használjuk azt a hatalmat, bármilyen kicsiny az, amivel rendelkezünk?

2020-12-14

______________________________

advent 3. vasárnapja

A Szentírásban, mindjárt a teremtés kezdetén Isten világosságot teremtett, és látta, hogy a világosság jó. Ettõl kezdve a Bibliában végig jelen van a világosság, és mindig a pozitív dolgok jelképe. Ez az Újszövetségben is folytatódik, különösen Szent János evangéliumában. Az elsõ levelében mondja, hogy Isten világosság, és nincs benne semmi sötétség. Az evangéliumában is Jézus eljövetelét úgy mutatja be, mint a fény megjelenését a világban. A sötétség, a rossz, a bûn betakarta a világot, de az égbõl erre a sötétségre világosság áradt. És miután a világosságról beszélt, Keresztelõ Szent János alakját állítja elénk, mert Keresztelõ Jánosnak a feladata az volt, hogy tanúságot tegyen a világosságról.
Isten mindenünknek valamilyen feladatot szán. Hogyan tudjuk meg, hogy nekünk mi a feladatunk, milyen feladatot akar adni nekünk Isten. Elõbb azt kell tisztáznunk, hogy mi kik vagyunk igazából, és akkor tudni fogjuk azt is, hogy mi a feladatunk ebben a világban, miért születtünk erre a világra. Egyediek vagyunk, senki nincs olyan, mint mi, és ha azt a feladatot, amelyet Isten nekünk szánt nem töltjük be, senki azt helyettünk be nem fogja tölteni.
Láttuk, hogy Keresztelõ János nagyon jól tudja, hogy õ kicsoda, vagy ki nem, és az is világos volt számára, hogy mi az õ feladata.
János a neve, ami azt jelenti, hogy Isten szeretet. Jánosnak az a feladata hogy rámutasson arra a személyre, aki tükrözi Isten arcát, és amikor ezt megteszi, õ maga is felfedezi, hogy Isten a szeretet. Jánosról azt szoktuk mondani, hogy Jézusnak az elõfutára volt, de a János evangéliumában Keresztelõ János nem elõfutár, ha nem tanú. Az a feladata, hogy tanúskodjon a világosságról. Az evangélista többször is kihangsúlyozza, hogy nem János volt a világosság. Szükség volt erre, mert léteztek olyan emberek, akik Keresztelõ János tanítványainak tekintették magukat, és elkülönültek azoktól, akik Jézus tanítványai voltak, mert úgy hitték, hogy Keresztelõ János volt a Messiás. Nem János volt a világosság, hanem Jézus, aki saját magáról azt mondta: én vagyok a világ világossága. Hogyan látta meg János azt a világosságot Jézusban, hisz külsõleg Jézus nem volt más mint a többi ember, és János sem látott a testi szemeivel egyebet mint mások. Ám a Szentlélek segítette õt, hogy túl tudjon látni azon, amit emberi szemmel látni lehet. Ezért mondja, hogy látta a Szentlelket ráereszkedni Jézusra, és rajta pihenni.
Ahhoz, hogy tanúságot tudjunk tenni Jézusról, nekünk is szükségünk van arra, hogy a Szentlélekre figyeljünk, máskülönben mi is csak az emberi eszünkkel fogunk gondolkodni, és a testi szemeinkkel fogunk látni, és nem leszünk képesek tanúskodni Jézusról az emberek elõtt. Mart amit mi sem látunk, arról nem tanúskodhatunk.
Keresztelõ János köré egyre több ember gyûlt, egyre népszerûbbé lett, és az kezdett elterjedni az emberek között, hogy Keresztelõ János a Messiás. És ez a hír eljutott a nép vallásos vezetõihez is, éppen ezért egy küldöttséget menesztettek hozzá.
Ezek faggatni kezdték, hogy õ kicsoda, és kinek tartja magát. És Keresztelõ János elõször azt mondja meg, hogy hogy õ ki nem: õ nem a Messiás, sem Illés, sem a próféta. Miért kérdték ezeket? Mert Illés prófétát Isten tüzes szekéren ragadta el az égbe, és várták a visszatérését. Annak idején Mózes azt ígérte a népnek, hogy Isten majd küld nekik egy hozzá hasonló prófétát. A nép ezt a prófétát is várta. János mindezekre nemet mondott, pedig az emberek könnyen elhitték volna, hogy õ a Messiás, vagy Illés, vagy a próféta. Ahhoz, hogy meghatározzuk a magunk identitását, az elsõ lépés meghatározni, hogy mi nem vagyunk, mert a mi gõgös énünk, a mi nagyravágyásunk könnyen oda vezet, hogy nagyobbaknak, jobbaknak akarjunk látszani, mint vagyunk, és ezzel nem csak másokat csapunk be, hanem magunkat is. Nem kell annak lennünk, akinek gondolnak mások.
Ki vagy tehát? Kérdik újból a küldöttség tagjai. Jó, ha mi is néha válaszolni próbálunk erre a kérdésre: kinek tartjuk magunkat, mit gondolunk magunkról, mi a szerepünk ebben az életben? Ne azt kérdezzük meg magunktól, hogy mások mit mondanak rólunk hanem hogy mi mit mondunk önmagunkról, ha õszinték vagyunk önmagunkhoz?
És Keresztelõ János önmagát meghatározza: én egy hang vagyok. Nem egy szó, hanem egy hang. A hang arra szolgál, hogy a szó eljusson a másik emberhez, és mikor ez már megtörtént, a hang el kell hogy tûnjön. Ebben látja Keresztelõ János is a maga feladatát, hogy segítsen az Isteni Igének, a Szónak, hogy eljusson az emberekhez, de utána neki el kell tûnnie. Sok embernek ez a veszte, hogy nem tud visszalépni, nem tud eltûnni amikor a feladatát befejezte, mert enged az õt övezõ személyi kultusznak, azzá igyekszik válni, aminek tartják, igyekszik megfelelni azoknak akik tapsolnak neki, akik dicsérik õt.
A nép vallási vezetõinek azt mondja, hogy egyengessék az Úr útjait, mert elferdítették, és aki azon az úton jár amit õk mutatnak, nem jut el a világosságra.
Úgy tudták ezek a papok, hogy amikor majd megérkezik a Messiás, keresztelni fog. Éppen ezért kérdezték meg Keresztelõ Jánostól, hogyha nem õ a Messiás, akkor miért keresztel? Erre õ világosan elmondta, hogy az õ keresztelése csupán annak elismerése, hogy változásra van szükség, hogy az életünk nincs így rendben, ahogy jelenleg van. Ezért õ csak vízzel kereszttel de aki utána jön, az nagyobb mint õ, és õ fog igazából keresztelni.
És János nem méltó arra, hogy megoldja a saruszíját. A saruszíj megoldása a zsidóknál egy gyakorlatban lévõ szokást jelentett, amikor valaki átvette egy másik ember jogát, úgy, hogy nyilvánosság elõtt megoldotta a másiknak a saruszíját. Keresztelõ János azt akarta mondani, hogy õ nem léphet a Messiás helyébe.
Használjuk ki ezt az adventi idõszakot, figyeljünk keresztelõ János üzenetére, ismerjük fel, hogy szükségünk van Jézus Krisztusra világosságára, mert még mindig sötétségben botorkálunk. Ha már látjuk az õ fényét közeledni hozzánk, könnyû felismerni azt, hogy kik nem vagyunk, és azt is, hogy milyen feladatot szánt nekünk Isten ebben a világban, az egyházban, a családunkban, és felismerjük, hogy erõt is kaptunk ennek a feladatnak a teljesítésére.

2020-12-13

______________________________

Majd késõbb

Mt 17,10-13
Az adventi liturgia arra hív meg, hogy az üdvösség történetének eseményeit hosszan elmélkedjük, nemcsak a Szentírásból hanem a mi életünkbõl is és felismerjük bennük Isten jelenlétét. A zsidók várták a Messiás eljövetelét, de nem az õ idejükben. Ugyanígy, abban is reménykedtek, hogy majd egykor eljön Illés próféta, de nem most. Jézus figyelmezteti õket, hogy már elérkezett Illés, és elérkezett a Messiás, de nem ismerték fel.
Talán én is Istentõl valami csodás beavatkozást várok, hogy rendbe hozzon mindent az életemben, majd, valamikor. Isten már eljött az én életembe, én azonban még nem vagyok kész a változásra, melyet Isten érkezése megkíván tõlem.

2020-12-12

______________________________

Laza Jézus?

Mt 11,16-19
Keresztelõ Szent János nem eszik és nem iszik, Jézus pedig nyugodtan fogyaszt mindenbõl. János hitelesebbnek tûnik, jobban önmagára vonja a figyelmet, harcol a lazaság, a kényelmesség ellen. Nem is tudunk olyan prófétát elképzelni, aki falánk meg részeges lett volna. A prófétához az erõs önfegyelem, a lemondás illik.
Jézus miért nem törõdik azzal, hogy az emberek nem értékelik eléggé, amiatt, hogy nem él elég szigorú életet? Azért, mert Jézus olyan Istenrõl tesz tanúságot, aki bõséget, egyenesen pazarlást ígér nekünk, aki azokat dicséri, akik nem fukarkodnak a szeretettel, azt akarja, hogy jó borunk legyen, hogy boldogok legyünk.
Érezzük mi is, hogy ebben a világban semmi sem elég nekünk, hogy többre, szebbre, jobbra vágyunk?

2020-12-11

______________________________

Izomból

Mt 11,28-30
Vajon mi lehet számunkra Jézus fölhívásának a jelentése: „jöjjetek hozzám mind, akik fáradtak vagytok és terhet hordoztok”? Ez azt jelentené, hogy nem lennénk nála? Fõleg a szerzetes: kolostorban él, tkp. a templommal egy épületben. Hova mehetne ennél közelebb?

Központi kérdés lehet, hogy mi köti le a figyelmem. Ha a hivatásomat, feladataimat, imádságaimat magáért a hivatásért, feladatért, imádságért teszem izomból. Így valóban belefáradhatok, mert nem vagyok Jézusnál. Behelyettesítettem õt a hivatásba, a feladatba, az imádságba, stb. Ezért jöhet jól a felszólítás: „jöjjetek hozzám”. Ez a hívó szó bennünk a vágyban születhet meg.
Egy eszkimó mese mesél a világosság eredetérõl. „A holló az örök éjszakában nem talált táplálékot. Vágyott a világosság után, és a világosság hirtelen beragyogta a földet” – vajon ezért hallottuk ezt az Evangéliumot Ádvent idején?

2020-12-09

______________________________

Szeplõtelen fogantatás

Mária is a Földön élt, ember volt, látott rosszat, voltak személyes bûnei.
A korai egyházatyák mégis úgy beszélnek Máriáról, mint az új Éváról. „Fordítsd ÉVA nevét” (himnusz): AVE. Mária, az új Éva ellentmond a réginek. Éva abból a gyümölcsbõl táplálkozik, amit Isten nem adott ajándékul az embernek, és nem áldott meg. Mária azonban abból a gyümölcsbõl táplálkozik, aki az Istentõl adatott ajándék, az Isten Áldottja. "Áldott a te méhednek gyümölcse" (Lk 1,42). Isten Áldottjától maga Mária is áldottá lesz.
fr. Julianus

2020-12-08

______________________________

Fogd ágyadat

Lk 5,17-26
Miután Jézus meggyógyítja-föloldozza a bénát, azt mondja neki: „Fogd ágyadat, és menj haza”. Ragadd meg azokat a kötöttségeidet, melyekhez eddig ragaszkodtál, mindazt, amit nem tudtál elengedni. Eddig az ágy kötött le téged, most te vedd kézbe az ágyat. És indulj el azon az úton, mely haza vezet, ahol otthon érzed magad.
Egy sértés, egy bûn, egy rossz tapasztalat befolyásolhat és leköthet. Nekem kell azonban ezeket kézbe vennem, értelmet adva nekik, és megkeresve, hogy ezek a tapasztalatok mire tanítottak, hogyan vezettek el Jézushoz.
Fr. Julianus

2020-12-07

______________________________

Advent 2. vasárnapja

Bizonyára olvastunk már olyan könyvet, vagy láttunk olyan filmet, amely mielõtt belevágna a valódi tartalomba, azzal kezdi, hogy „így kezdõdött az egész”. Vagy mint a híradóban: bemondanak egy hírt röviden, s azután jönnek a részletek.
Íme, megjelenik egy hírnök, aki beharangozza, hogy Isten nagy dologra szánta el magát, s az most fog bekövetkezni. Ez a hírnök rámutat arra az Istenre, akirõl az emberek eddig csak hallomásból tudtak.
Így kezdõdött. Híre ment, hogy Isten belép az emberek életébe. Hallatlan. S ez a hír megmozgatta Júdea egész népét. Róla beszéltek, és egyöntetûen fölkerekedtek, hogy személyesen találkozzanak ezzel a hírnökkel. De nem az az út a lényeges, hogy Júdeából és Jeruzsálembõl kilométereket gyalogolnak a Jordán folyóhoz, hanem az az út sokkal érdekesebb, amirõl a hírnök beszél: „készítsétek az Úr útját”.
Azt a kérdést veti föl számomra az Evangélium, hogy az Evangélium van-e olyan jó hír, hogy megálljak és foglalkozzak vele. Az esti híradó híreivel vagy az internetes portálok híreivel lehet, hogy napirenden vagyok. Istennek is vannak számomra hírei: találkozni szeretne velem. A találkozás módját pedig rám bízza. Nem érdekes? Isten akar velem találkozni, s azt mondja, hogy szervezzem meg. „Készítsétek az Úr útját”.
Én döntöm el, hogy milyen módon szeretnék Istennel találkozni, hogy hogyan készítem a találkozás útját. A hírbemondó üzenete tehát az, hogy add meg a lehetõséget: karizmatikus koncerten vagy otthon a csöndes szobában, a rejtekben, vagy a kórházban, öregek otthonában, a kibírhatatlan családtagban és munkahelyen; a Szentírás olvasásában, természetben vagy egy friss levegõ hosszú belégzésében. Széles a skála, bármi jöhet.
Egész Júdea a nagy várossal, Jeruzsálemmel, képes napokat gyalogolni. Szép. Itt azonban a hírnöktõl egy másik útra kapnak fölhívást. Ti is eljöttetek ide ebbe a templomba (ki messzebbrõl, ki távolabbról): helyiek és közelebbrõl vagy távolabbról érkezettek. Mit kezdek ma a fölhívással? Ez a mai híradó hozzám szóló híradó, vagy hasonló ahhoz, amit Athénban Pál apostolnak mondtak: jól van jól, errõl majd még máskor is meghallgatunk (vö. Csel 17,32).
Mit kezdek tehát a fölhívással? Hogyan készítem elõ az Istennel való találkozás útját; melyik az a forma, melyben otthon érzem magam?
Tapasztaljuk, mit jelent elõkészülni, felkészülni egy ünnepre, egy lényeges találkozásra. Már a szemem elõtt vannak a történések, a fontos személyek; mintha jelen lennének. A várakozásban benne van már a jelenlét. Errõl ír Pilinszky János (Új Ember, 1974. dec. 15): Az a gyerek, aki az elsõ hóesésre vár – jól várakozik, s már várakozása is felér egy hosszú-hosszú hóeséssel. Az, aki hazakészül, már készülõdésében otthon van… Aki valóban tud várni, abban megszületik az a mélységes türelem, amely szépségében és jelentésében semmivel se kevesebb annál, amire vár.
Fr. Julianus

2020-12-06

______________________________

Nem látszanak annak

Mt 9,35 - 10,1. 6-8
Az evangéliumból láthatjuk, hogy Jézus mennyire törõdik az emberekkel, mennyire figyel rájuk. Ott akar velünk találkozni, ahol gyengék, törékenyek vagyunk, mikor elveszettnek érezzük magunkat, mint a pásztor nélküli juhok. Fáradtan keresgélünk, de talán még mi sem tudjuk megfogalmazni, mire vágyunk.
De már úton vannak felénk Jézus tanítványai, akiket hozzánk küld, akik hatalmat kaptak arra, hogy meggyógyítsák sebeinket, és vissza vezessenek az Atyához. Legyünk figyelmesek, hogy ismerjük fel Jézus küldötteit, mert elsõ látásra nem mindig látszanak annak.

2020-12-05

______________________________