Napi gondolatok

Évközi 31. vasárnap

Jézus már három napja Jeruzsálemben tartózkodott. Kiűzte a kereskedőket a templomból, és ez a nép vallásos vezetőivel való konfliktusát orvosolhatatlanná tette. Ezek keresték az alkalmat arra, hogy Jézust eltegyék láb alól. Állandóan vitába keveredtek vele. Az egyik írástudónak tetszett, ahogy Jézus megfelelt a ravasz kérdésekre, amelyekkel hozzá fordultak. Épp ezért, most ő egy nagyon vitatott teológiai kérdést tett fel Jézusnak: melyik a legfőbb parancs, amelyből ered a többi? Egy hasonlattal élve, ha számunkra a legfontosabb az lenne, hogy sok pénzünk legyen, ebből származnának a többi tennivalóink, melyek ezt elősegíthetik: sokat kell dolgozni, korán kell kelni, a ravasznak kell lenni, becsapni másokat. Ezek a magatartásformák mind abból erednek, hogy sok pénzt akarunk magunknak. Jó lenne, ha tényleg feltennénk magunknak a kérdést, hogy mi számunkra a legfontosabb? Mi a legfőbb célja a mi életünknek, amiből származnak a mi cselekedeteink, a mi döntéseink.
A rabbik 613 parancsot fedeztek fel a Tórában. Ők is tudni akarták, hogy melyik parancs a legfontosabb, amelyből származik a többi. Különféle vélemények alakultak ki, de a legtöbben azt mondták, hogy az a parancs a legfontosabb, amelyet maga Isten is megtart, és ez a szombati pihenés.
Jézus a válaszában egyik parancsot sem emeli ki, hanem a zsidók hitvallását idézi. Halld Izrael! Ezzel azt mondja, hogy a legfontosabb Istenre hallgatni. Mikor valakire hallgatunk, az ő gondolatai hatással vannak ránk, szavainkra, cselekedeteinkre. Jézus azt mondja, hogy elsősorban Istenre hallgassunk, lehetőséget adva neki arra, hogy vezessen minket. Szeressük Istent teljes szívünkből. A szív a Jézuskorabeli ember számára a személy központját jelentette. A szívben születnek a döntések. Szívünkből szeretni Istent azt jelenti, hogy minden helyzetben az ő tetszésére akarunk lenni.
Lelkünkből szeretni: A lélek az életet jelenti. Az életünket Istenhez kapcsoljuk.
Minden erőddel, vagyis minden képességeddel Isten tervének a megvalósításán dolgozol.
És Jézus hozzáteszi, hogy Istent teljes értelmünkkel is szeretni kell. Ez nem volt benne a zsidó hitvallásban, de Jézusnak igaza van, nem kell gondolkodás nélkül elfogadni, amit Istenről tanítanak nekünk, hanem egyre több mindent meg akarunk tudni Istenről, hogy szeretni tudjuk, mert Isten maga az igazság.
És, bár Jézustól azt kérdezték, hogy melyik a legfőbb parancsolat, ő még egy parancsolatot kapcsolt hozzá, idézve a Leviták könyvét: Szeresd felebarátodat, mint önmagadat. Szeretni a másik embert azt jelenti, hogy azt akarni, azt nyújtani neki, ami számára jó. Jól tesszük, ha megkérdezzük magunktól, mielőtt bármit mondanánk, vagy tennénk, hogy az elősegíti az életet embertársunkban, vagy rombolja azt?
Miért helyezte Jézus ezt a két parancsolatot egymás mellé? Sokan azt mondják, hogy úgy kell beosztani az időnket, az energiánkat, hogy jusson belőle az embertársaink iránti szeretet gyakorlására, a jó cselekedetekre, másokról való gondoskodásra, de az Isten iránti szeretetünk is jusson kifejezésre imáinkban, a szentmisén való részvételükben. De ha így tekintjük a két parancsolatot, akkor az egyik szemben áll a másikkal. Ha több időt fordítunk embertársainkra, kevesebb időnk marad Istenre, és fordítva. Igazából nincs két parancs. Istent szeretni, azt jelenti, hogy rá hallgatni, beengedni az életünkbe, megengedni neki, hogy rajtunk keresztül fejezze ki a szeretetét testvéreink iránt.
És nem mindig könnyű szeretni a testvéreinket. Nem mindenik jó hozzánk. A barátainkat mi választjuk, de a testvéreinket úgy kapjuk, és úgy fogadjuk el őket amilyenek, akkor is ha néha képmutatók, hazudnak, rosszindulatúak, erőszakosak. A magunk erejéből nem is tudnánk őket mindig szeretni, de Isten, aki bennünk működik, mert szeretjük őt, képessé tesz minket olyan szeretetre, mint amilyennel Jézus szeret bennünket. Képesek vagyunk önmagunkat feláldozni azért, hogy testvérünk élhessen.
Hallva Jézus válaszát, a rabbi kifejezte, hogy egyetért azzal amit mondott, és megismételte Jézus szavait. Erre Jézus azt mondta: Nem állsz messze az Isten országától. A Rabbi megérdemelte Jézus dicséretét, mert nem csak megismételte Jézus szavait hanem a két parancsot összekapcsolta. Én a Rabbi helyében megkérdeztem volna Jézustól, hogy mit kell tennem hogy ne csak közel álljak az Isten országához, hanem abba be is léphessek? De a Rabbi nem kérdezett semmit. Megelégedett azzal, hogy megértette, mi a legfontosabb, de még nem volt kész arra, hogy a mindennapi életében is összekapcsolja az Isten iránti szeretetet a testvérei iránti szeretettel. Lehet, hogy én sem merem megkérdezni Jézust, hogy mit kell tennem, mert félek, hogy rámutat azokra a testvéreimre, akiket szeretnem kellene, de még nem érzek erre elég erőt. Kérem tehát a kegyelmet, hogy jobban tudjam szeretni Istent, és így el tudjam fogadni tőle a segítséget ahhoz, hogy jobban tudjam szeretni testvéreimet is.



Isus se afla în Ierusalim de trei zile. Îi alungase pe negustori din templu, făcând iremediabil conflictul său cu liderii religioși ai poporului. Ei căutau o ocazie de a-L elimina pe Isus. Îl provocau în continuu la discuții ca să găsească motive pentru a-l acuza. Unuia dintre cărturari i-a plăcut felul în care Isus a răspuns la întrebările viclene pe care i le puneau. Așa că, acum, i-a pus lui Isus o întrebare teologică foarte controversată: care este porunca supremă din care decurg toate celelalte? Ca să folosim o analogie, dacă cel mai important lucru pentru noi ar fi să avem mulți bani, de aici ar veni celelalte lucruri de făcut care să faciliteze acest lucru: să muncim din greu, să ne trezim devreme, să fim vicleni, să-i înșelăm pe alții. Toate aceste comportamente provin din dorința de a face mulți bani pentru noi înșine.
Ar fi bine dacă ne-am întreba cu adevărat ce este cel mai important pentru noi? Care este scopul principal al vieții noastre, din care decurg acțiunile și deciziile noastre. Rabinii au descoperit 613 porunci în Tora, și au vrut să știe care poruncă era cea mai importantă, din care decurgeau celelalte. Au apărut opinii diferite, dar majoritatea au spus că cea mai importantă poruncă este cea pe care Dumnezeu însuși o respectă, și anume odihna Sabatului.
În răspunsul său, Isus nu pune accentul pe niciuna dintre porunci, ci citează crezul evreilor. Ascultă Israel! El spune că cel mai important lucru este să-l ascultăm pe Dumnezeu. Atunci când ascultăm pe cineva, ideile sale ne influențează pe noi, cuvintele noastre, acțiunile noastre. Isus ne spune să îl ascultăm în primul rând pe Dumnezeu, oferindu-i posibilitatea de a ne ghida. Să-L iubim pe Dumnezeu din toată inima noastră. Inima era centrul persoanei pentru omul din acele timpuri. Inima este locul în care se iau deciziile. A-L iubi pe Dumnezeu din toată inima înseamnă a dori să-i facem pe plac în orice situație. Să-l iubim pe Dumnezeu din tot sufletul: sufletul este viața. Înseamnă să ne legăm viața de Dumnezeu. Să-l iubim din toate puterile noastre, adică cu toate abilitățile noastre, lucrând la îndeplinirea planul lui Dumnezeu. Iar Isus adaugă că trebuie să-L iubim pe Dumnezeu cu toată mintea noastră. Acest lucru nu era în crezul evreiesc, dar Isus are dreptate, nu trebuie să acceptăm fără să ne gândim ceea ce ni se spune despre Dumnezeu, ci să vrem să știm tot mai multe despre Dumnezeu pentru a-l putea iubi, pentru că Dumnezeu este adevărul.
Și, deși Isus a fost întrebat care este cea mai mare poruncă, a mai adăugat o poruncă, citând cartea Leviticului: "Iubește-ți aproapele ca pe tine însuți". A iubi o altă persoană înseamnă să îi dorești ceea ce este bun pentru ea. Ar fi bine să ne întrebăm, înainte de a spune sau de a face ceva, dacă acest lucru va promova viața în semenii noștri sau o va distruge? De ce a așezat Isus aceste două porunci una lângă alta? Mulți oameni spun că ar trebui să ne alocăm timpul, energia, astfel încât să avem timp pentru a practica iubirea față de semenii noștri, pentru a face fapte bune, pentru a ne îngriji de alții, dar și pentru a ne exprima iubirea față de Dumnezeu în rugăciunile noastre, în participarea noastră la Sfânta Liturghie. Dar dacă privim cele două porunci în acest fel, una este opusă celeilalte. Dacă petrecem mai mult timp cu semenii noștri, avem mai puțin timp pentru Dumnezeu și viceversa. Nu există cu adevărat două porunci. A-l iubi pe Dumnezeu înseamnă a-l asculta, a-l lăsa să intre în viața noastră, a-i permite să-și exprime iubirea pentru frații și surorile noastre prin noi. Iar a ne iubi frații și surorile nu este întotdeauna ușor. Nu toți sunt buni cu noi. Noi ne alegem prietenii, dar îi primim și îi acceptăm pe frații și surorile noastre așa cum sunt, chiar dacă uneori sunt ipocriți, mincinoși, răuvoitori, violenți. Cu propriile noastre forțe nu am putea să-i iubim întotdeauna, dar Dumnezeu, care lucrează în noi pentru că îl iubim, ne face capabili să iubim așa cum ne iubește Isus. Suntem capabili să ne sacrificăm pentru ca fratele sau sora noastră să
trăiască. Auzind răspunsul lui Isus, rabinul și-a exprimat acordul cu ceea ce spusese și a repetat cuvintele lui Isus. Isus a spus apoi: Nu ești departe de împărăția lui Dumnezeu. Rabinul a meritat laudele lui Isus pentru că nu numai că a repetat cuvintele lui Isus, dar a și legat cele două porunci. Dacă aș fi fost rabinul, L-aș fi întrebat pe Isus: "Ce trebuie să fac pentru a sta nu numai aproape de Împărăția lui Dumnezeu, ci și pentru a intra în ea? Dar rabinul nu a întrebat nimic. Era mulțumit
că a înțeles ce era cel mai important, dar nu era încă pregătit să combine dragostea pentru Dumnezeu cu dragostea pentru frații și surorile sale în viața de zi cu zi. Poate că nici eu nu îndrăznesc să îl întreb pe Isus ce ar trebui să fac, pentru că mă tem că îmi va indica frații și surorile pe care ar trebui să îi iubesc, dar încă nu mă simt suficient de puternic pentru a face acest lucru. Așa că cer harul de a fi capabil să-l iubesc mai mult pe Dumnezeu, pentru a putea accepta ajutorul său de a-i iubi mai mult pe frații și surorile mele.

2021-10-31

______________________________

Milyen az Isten Országa?

Lk 13,18-21
Isten országa már itt van közöttünk. Rajtunk áll, hogy felismerjük, örvendjünk neki. A két példabeszéd arra mutat rá, hogy milyen ez az Isten országa.
A mustármagból kinőtt fa nem csak szép, de otthont nyújt azoknak, akiknek szükségük van rá. Mint ahogy a madárnak szüksége van a fészkére, mi is arra vágyunk, hogy végre otthon legyünk valahol, ahonnan senki nem űzhet , ahol senki nem zaklathat.
A kovász hasonlata arra mutat rá, hogy az Isten országát a lelkünkbe kell befogadni, hogy belülről alakítson át minket, és rajtunk keresztül sokakat.

2021-10-26

______________________________

Évközi 30. vasárnap

A vakság kifejezést a mindennapi szóhasználatban gyakran átvitt értelemben használjuk. Azt mondjuk annak, aki nem látja be az igazságot, hogy vak. A Szentírás is gyakran használja így ezt a kifejezést. A próféták a választott népről megállapítják, hogy vakok, és nem engedik hogy Isten megnyissa a szemüket. Jézus is azt mondja a farizeusokról, hogy van szemük de nem látnak. És ha vak vezet világtalant, mindketten a gödörbe esnek. Jézus önmagáról azt mondja, hogy ő megnyitja a vakok szemét. Az első keresztényeket megvilágosodottaknak nevezték, a keresztséget pedig a sötétségből a világosságra vezető szentségnek.
A mai evangélium egy Bartimeus nevezetű vak meggyógyítását meséli el, ugyanakkor azt a folyamatot mutatja be, milyen átmegy az, akit Krisztus megvilágosít.
Az esemény Jerikó városának kijáratánál történt. Itt vezetett el az út, amelyen keresztül a húsvéti időben a zarándokok ezrei mentek Jeruzsálem felé. Ez a hely ideális volt a koldusok számára, mert ilyenkor a zarándokok szívesen adakoztak.
Bartimeusnak hívták ezt a vakot. Ez nem az ő neve igazából, csak azt tudjuk meg belőle, hogy Timeusnak volt a fia. Timeus pedig megbecsültet jelent. Megbecsülés fia volt tehát ez a vak, vagyis olyan ember, aki mások megbecsülését keresi, az a legfontosabb célja, hogy az embereknek jó véleményük legyen róla. Nem zarándokol Jeruzsálembe, nem keresi Istent, hanem csak koldulja az út szélén az emberek jóindulatát. Nem akar sehova eljutni, nap mint nap ott ül, ugyanazt teszi. Céltalanul, értelmetlenül telnek a napjai.
Nagyon sok ember így él, nincs semmilyen célja, nem halad semerre, és csak az a kevés szeretet hoz némi örömet életébe, melyet másoktól koldul. Bartimeus vágyott arra, hogy megtalálja a kiutat értelmetlen életmódjából, és ezért, mikor meghallotta, hogy Jézus arra jár, nem akarta elszalasztani a lehetőséget, hogy a segítségét kérje.
Mi is figyeljünk a lelkünk mélyén jelenlévő elégedetlenségeinkre, mert ezek segíthetnek abban, hogy kezdjük keresni a Jézussal való találkozást.
Bartimeus nem lát, de hall. A sokféle hang között fel tudja ismerni Jézus hangját, meg tudja hallani Jézus szavát. Ma is az segít a Jézussal való találkozásban, ha meghalljuk a hangját, odafigyelünk a szavára.
Jézus nevét kiabálva kért segítséget. Kiabálása sokakat zavart. Olyan embereket akiknek egészséges ugyan a szemük, de nem akarnak látni, akik ragaszkodnak a maguk életmódjához, akkor is, ha ez nem teszi őket boldoggá. Nem akarják, hogy Jézus bármiféle változást hozzon. Őket hagyja békén. Jól van minden úgy, ahogy van.
Próbálták lebeszélni Bartimeust arról, hogy Jézushoz hogy forduljon. Lehetünk mi is hozzájuk hasonlók, ha rossz példánkkal, lelkesedés nélküli keresztény életünkkel másokat eltávolítunk Jézustól.
Jézus nem szaladt oda Bartimeushoz, meghallva a kiáltását, hanem a tanítványokat bízta meg azzal, hogy hívják oda. Ma is, Jézus rajtunk keresztül hív magához embereket. Nekünk feladatunk bátorítani, elkísérni őket, hogy Jézussal találkozhassanak. Elvártuk volna, hogy a tanítványok felsegítsék a vak Bartimeust a földről, karon fogják és Jézushoz vezessék, segítsenek neki összeszedni azt, amit összekoldult és a köpenye alatt őrzött. Ezzel szemben azt hallottuk, hogy Bartimeus felugrott, a köpenyét eldobta, és Jézushoz szaladt. A vakok nem szoktak szaladni. A köpeny eldobása jelképezi a Bartimeus készségét, hogy az eddigi életmódjával szakítson. Már nem érdekli, amit összegyűjtött. Valami új kezdődik az életében. A keresztséget jelenti ez az esemény, mikor a régi életmóddal szakít, akit meg keresztelnek, és ennek jelképeként elveti a régi ruháit, hogy új ruhát töltsön magára.
Mit akarsz? kérdi Jézus. Nyilvánvalónak tűnik, hogy mit akar Bartimeus. A kérdés azonban nekünk is szól: Mit várunk el Jézustól? Hogy lássak! Hogy lássam, merre kell mennem. Bartimeus hitt abban, hogy Jézus értelmet tud adni az életének, és ez a hite alkalmassá tette a megváltás befogadására. Nem a körülötte lévő világ változott meg, hanem Bartimeus más fényben látott mindent. Isten szemével látta a tárgyakat, az eseményeket, az embereket. Már nem egy helyben ült mások szeretetét koldulva, hanem Jézust követve útra kelt, Isten felé, élete beteljesedése felé.
Merjünk mi is Jézushoz fordulni, ha kell kiabálva kérve, hogy segítsen látni, megtalálni életünk célját, a boldogságunkat.

Termenul de orb este adesea folosit în limbajul cotidian în sens figurat. Spunem că cineva care nu poate vedea adevărul este orb. Sfânta Scriptură folosește adesea acest termen în acest sens. Profeții declară că poporul ales este orb și refuză ca Dumnezeu să le deschidă ochii. Și Isus spune despre farisei că au ochi, dar nu văd. Iar dacă orbul conduce pe orb, amândoi cad în groapă. Isus spune despre sine că deschide ochii orbilor. Primii creștini au fost numiți cei luminați, iar botezul a fost numit sacramentul care duce de la întuneric la lumină.
Evanghelia de astăzi relatează vindecarea unui orb pe nume Bartimeu, dar descrie și procesul prin care trece cel pe care Cristos îl luminează.
Evenimentul a avut loc la ieșirea din orașul Ierihon. Aici era drumul pe care de Paște treceau mii de pelerini în drumul lor spre Ierusalim. Acesta era un loc ideal pentru cerșetori, pentru că pelerinii erau gata să dea.
Bartimeu era numele acestui orb. Acesta nu este numele său real, aflăm doar că a fost fiul lui Timeu. Iar Timeu înseamnă onorat. Așadar, acest orb era un fiu al stimei, adică un om care caută stima celorlalți, scopul său principal fiind acela de a-i face pe oameni să aibă o părere bună despre el. El nu face un pelerinaj la Ierusalim, nu îl caută pe Dumnezeu, ci doar cerșește bunăvoința oamenilor pe marginea drumului. Nu vrea să plece nicăieri, stă acolo zi de zi și face același lucru. Zilele lui sunt fără scop, fără sens.
Atât de mulți oameni trăiesc așa, fără niciun scop, fără să ajungă nicăieri, și doar puțina dragoste pe care o cerșesc de la alții le aduce puțină bucurie în viață. Bartimeu dorea să găsească o cale de ieșire din stilul său de viață lipsit de sens, așa că, atunci când a auzit că Isus trecea pe acolo, nu a vrut să rateze ocazia de a-i cere ajutorul.
Și noi ar trebui să ascultăm nemulțumirile din adâncul sufletului nostru, pentru că ele ne pot ajuta să începem să căutăm o întâlnire cu Isus.
Bartimeu nu poate vedea, dar poate auzi. Printre numeroasele voci, el poate recunoaște vocea lui Isus, poate auzi cuvântul lui Isus. Și astăzi ne ajută să ne întâlnim cu Isus dacă îi auzim vocea, dacă îi ascultăm cuvântul.
El a cerut ajutor strigând numele lui Isus. Strigătele sale i-au deranjat pe mulți. Oameni care au ochi sănătoși, dar nu vor să vadă, oameni care se agață de modul lor de viață chiar dacă nu îi face fericiți. Ei nu vor ca Isus să aducă vreo schimbare. Lăsați-i în pace. Este bine așa cum este.
Au încercat să-l convingă pe Bartimeu să nu se adreseze lui Isus. Putem fi ca ei dacă îi îndepărtăm pe alții de Isus prin exemplul nostru rău, prin viața noastră creștină lipsită de entuziasm.
Isus nu a alergat la Bartimeu când i-a auzit strigătul, ci le-a încredințat ucenicilor sarcina de a-l chema. Chiar și astăzi, Isus îi cheamă pe oameni la el prin noi. Sarcina noastră este de a-i încuraja, de a-i însoți la întâlnirea cu Isus. Ne-am fi așteptat ca ucenicii să-l ajute pe orbul Bartimeu să se ridice de la pământ, să-l ia de braț și să-l conducă la Isus, să-l ajute să adune ceea ce a cerșit și a adunat sub mantie. În schimb, am auzit că Bartimeu a sărit în sus, și-a aruncat mantia a alergat la Isus. Orbii nu fug. Aruncarea mantiei simbolizează dorința lui Bartimeu de a se despărți de modul său de viață anterior. Nu-i mai pasă de ceea ce a colecționat. Ceva nou începe în viața lui. Acest eveniment reprezintă botezul: cer care urmează să fie botezat, se rupe de vechiul său mod de viață, și, ca simbol al acestui lucru, își aruncă hainele vechi pentru a se îmbrăca în haine noi.
Ce vrei? întrebă Isus. Pare evident ce vrea Bartimeu. Dar întrebarea este și pentru noi: Ce așteptăm de la Isus? Să văd! Să văd unde trebuie să merg. Bartimeu a avut credința că Isus poate da sens vieții sale, iar această credință l-a făcut capabil să primească mântuirea. Nu lumea din jurul lui s-a schimbat, ci Bartimeu a văzut totul într-o altă lumină. El vedea obiectele, evenimentele și oamenii prin ochii lui Dumnezeu. Nu mai stătea într-un loc cerșind dragostea celorlalți, ci l-a urmat pe Isus în călătoria sa spre Dumnezeu, spre împlinirea vieții sale.
Să îndrăznim și noi să ne îndreptăm spre Isus, strigând dacă este nevoie, cerându-i să ne ajute să vedem, să ne găsim scopul vieții noastre, fericirea noastră.

2021-10-24

______________________________

Nem kellemes séta

Lk 12, 49-53
Jézus a tanítványaihoz beszél, tehát hozzánk, akik elhatároztuk, hogy követjük őt. Figyelmeztet, hogy az ő követése nem egy kellemes séta, amit fütyörészve meg tudunk tenni. Jézus nemcsak azért jött közénk, hogy Isten jóságáról meséljen, hanem azért is, hogy megingassa bennünk az olyan földi dolgokhoz, vagy személyekhez való ragaszkodásunkat, amelyek akadályt képeznek a Krisztus követésében. Kemény döntések elé állít, melyeket csak akkor tudunk meghozni, ha rá merjük teljesen bízni magunkat.

2021-10-21

______________________________

Boldog az a szolga

Lk 12, 39-48
A mai evangélium témája az éberség. Jézus arra szólít fel, hogy készüljünk az Istennel való találkozásra. Nem tudjuk mikor fog ez bekövetkezni, éppen ezért állandóan készülni kell rá. Nem elég megőrizni egy készenléti állapotot, vagyis, vigyázni arra, hogy ne legyenek súlyos bűneink, hanem állandóan készülni kell: „Boldog az a szolga, akit Ura ilyen tevékenységben talál”. A készülés az Istennel való kapcsolat építését jelenti. Ez fontosabb mindennél, mert ez ad értelmet az életünknek.
De az Istennel való együttlét nem majd valamikor fog bekövetkezni, hanem már elkezdődött, főként testvéreinken keresztül valósul meg, akik segítenek nekünk megtapasztalni Isten közelségét, és akik felé mi közvetítjük Isten szeretetét.

2021-10-20

______________________________

Boldogabb

Lk 11, 27-28
Jézus arra figyelmeztet, hogy a leglényegesebb dolog, amire leginkább érdemes odafigyelni, az Istennel való kapcsolatunk.
Ez az asszony, az evangéliumban, lelkesen kiált fel. Rajong Jézusért, és azt gondolja, hogy ő boldog lenne, ha ilyen fia lehetne mint Jézus. Ennél azonban boldogabb az, aki Isten szavát, Jézust befogadja az életébe. Ezzel mélyebb kapcsolatba kerül vele, mint ha a vér szerinti rokona lenne.
Boldogok vagyunk, hogy keresztények lehetünk, hogy az Egyházhoz, ami közösségünkhöz tartozhatunk, de az igazi boldogság az, ha az életünket Jézushoz kapcsoljuk.

2021-10-09

______________________________

Évközi 27. vasárnap

A mai evangélium arra késztet bennünket, hogy a családról elmélkedjünk. Mindnyájunk számára világos, hogy a család a jelenlegi társadalomban egyre inkább krízisbe kerül. Egyre kevesebben kötnek házasságot, egyre kevesebb gyermeket vállalnak a szülők, nagyon sok házasság válással végződik. Már vannak olyanok kis, akik a jövő társadalmat család nélkül képzelik el. Ma már szinte természetes, hogy valaki többször házasodik, többször megy férjhez. Pedig minden válás életre szóló sebeket okoz a házastársakban, és talán még inkább a gyermekekben. Aki még hisz az életre szóló szeretet kapcsolatban, úgy érezheti, mintha a múltból maradt volna itt, mintha nem ezen a világon élne. Úgy tűnik, az egyetlen szempont, melyet figyelembe vesz a modern ember a házasság, a nemiség, vagy bármilyen kapcsolat terén az, hogy mi okoz neki örömet, mire vágyik.
A kérdés, melyet Jézusnak feltesznek, ma is gyakran elhangzik. Szabad-e elválni vagy nem? Általában az embereknek megvan a kialakult véleményük erről a kérdésről, és attól függően, hogy én mit válaszolok, modern papnak, vagy maradi papnak tartanak. Kár vitatkozni a témáról, mert úgysem fognak változtatni a véleményükön.
Jézus sem fogott neki érvelni, bizonyítani, vitatkozni a farizeusokkal a válás témájáról, hanem egy másik kérdéssel válaszolt, amely segít hallgatóinak felismerni Isten tervét. Jézus korában a zsidóknak meg volt engedve a válás. Mózes igazából nem megengedte a válást, mert a válás mindig egy nagyon szomorú esemény, hanem a férj keményszívűségével szemben védeni próbálta a nőnek a jogait, akit a férje elbocsátott. A férj köteles volt egy elbocsátó levelet adni neki, amellyel a feleség igazolhatta, hogy nem volt hűtlen a férjéhez akkor, amikor máshoz ment férjhez. A házasság Isten csodálatos tervében a férfinak és a nőnek egyesülése. Az embert Isten úgy alkotta meg, hogy férfi és nő, akik egymást kiegészítik, szükségük van egymásra. Mindenik a másikban fedezi fel azt, amire szüksége van ahhoz, hogy teljesen önmaga lehessen.
Az ember akkor boldog, ha a szeretetet adhat és kaphat. Nem akar függetlenné válni a másiktól, mert szüksége van rá. Így teremtett Isten, hogy szükségünk van a másik szeretetére. Szeretetre teremtett minket az Isten. Milyen szép a teremtés történetében, hogy Isten látta, hogy jó mindaz amit alkotott. Az egyetlen dolog ami nem volt jó, hogy az ember egyedül volt. Nem jó az embernek egyedül lenni. Ezért ajándékozta Isten egymásnak a férfit és a nőt. És Jézus figyelmeztet, amit Isten egybekötött, azt az ember ne válassza szét. A válás tehát nem része Isten tervének. Az ember a válással lerombolja azt a szeretetkapcsolatot, amit Isten akar. Hogy a házasság felbonthatatlan, az nem megkötöttséget jelent. A válás csak annak hivatalossá tétele, hogy egy szeretetkapcsolat végérvényesen tönkrement valamelyikük, vagy mindkettőjük hibájából. Ilyenkor nincs értelme kötve tartani őket. Csak szabadon lehet szeretni, nem kényszer alatt. De az Isten terve szerinti szeretet azt jelenti, hogy kész vagyok az életemet is odaadni, azért, hogy te boldog lehess. Ebben bízhatsz örökre, végérvényesen.
Az olyan kapcsolatok, melyikből hiányzik a szeretetből való feltétel nélküli önátadás, nem Isten terve szerintiek, bármennyire élvezetesek is. Persze, az sem garancia arra, hogy megvan a felek között az Isten terve szerinti szeretet, ha templomban hivatalosan házasságot kötöttek.
Nemcsak a farizeusok, hanem az apostolok is megrökönyödtek Jézus szavai szavait hallva. Pedig Jézus nem egy új, szigorúbb törvényt hozott, csak vissza akar vezetni Isten eredeti tervéhez, amelyben nem volt helye a válásnak.
Aztán úgy tűnik mintha témát váltana az evangélium. Gyerekeket vittek Jézushoz. A gyermek mindent a szüleitől vár, rájuk bízza magát. Isten olyan szeretetre hív bennünket, amelyre nem vagyunk magunktól képesek. Ezért adta a házasság szentségét. Ebben Isten megadja nekünk az erőt, bátorít, hogy velünk lesz a szeretetkapcsolatnak megvalósításában, csak bízzuk rá magunkat, miként a gyermek rábízza önmagát a szüleire, és tőle kérjük nap mint nap az erőt.
Bár az ideál, melyet Jézus bemutat, nagyon magas, senkinek sincs joga ítélkezni azokon, akiknek nem sikerült azt elérniük, akik téves döntéseket hoztak. Jézus azt kéri tőlünk, hogy megértéssel legyünk velük szemben, támogassuk szenvedéseikben, és közvetítjük feléjük Jézus irgalmas szeretetét.

Evanghelia de astăzi ne îndeamnă să reflectăm asupra familiei. Este clar pentru noi toți că familia este din ce în ce mai mult în criză în societatea de astăzi. Din ce în ce mai puțini oameni se căsătoresc, din ce în ce mai puțini copii se nasc, iar multe căsătorii se termină prin divorț. Există deja unii care își imaginează o societate viitoare fără familie. Astăzi, este aproape firesc ca oamenii să se căsătorească de mai multe ori. Cu toate acestea, fiecare divorț lasă o cicatrice pe viață asupra soților și poate chiar mai mult asupra copiilor. Cei care încă mai cred într-o relație de iubire pe viață se pot simți ca și cum au rămas în urmă, ca și cum nu ar trăi în această lume. Se pare că singurul lucru de care omul modern ține cont în căsătorie, în relația sexuală sau în orice altă relație este ceea ce îi face plăcere, ceea ce își dorește.
Întrebarea adresată lui Isus este frecventă și astăzi. E permis divorțul sau nu? De obicei, oamenii au propriile lor idei preconcepute despre această întrebare și, în funcție de răspunsul meu, sunt considerat un preot modern sau un preot conservator. Nu are rost să ne certăm pe tema asta, pentru că oricum nu se vor răzgândi.
Nici Isus nu a început să se certe, să demonstreze, să dezbată cu fariseii pe tema divorțului, ci a răspuns cu o altă întrebare care îi va ajuta pe ascultătorii săi să discearnă planul lui Dumnezeu. Pe vremea lui Isus, evreii aveau voie să divorțeze. Moise nu permitea de fapt divorțul, pentru că divorțul este întotdeauna un eveniment foarte trist, ci încerca să protejeze drepturile femeii pe care soțul ei o alungase, o proteja împotriva durității inimii soțului. Soțul a fost obligat să îi dea o scrisoare de concediere pentru a dovedi că nu i-a fost infidelă soțului ei atunci când s-a căsătorit cu altcineva. În planul minunat al lui Dumnezeu, căsătoria este uniunea dintre bărbat și femeie. Dumnezeu l-a creat pe om ca bărbat și femeie care se completează reciproc, având nevoie unul de celălalt. Fiecare descoperă în celălalt ceea ce are nevoie pentru a fi pe deplin el însuși. Omul este fericit atunci când poate oferi și primi iubire. El nu vrea să devină independent de celălalt, pentru că are nevoie de el. Așa ne-a creat Dumnezeu, că avem nevoie de dragostea celorlalți. Dumnezeu ne-a
creat pentru iubire. Cât de frumos este în povestirea creației că Dumnezeu a văzut că tot ceea ce a creat era bun. Singurul lucru care nu era bun era că omul era singur. Nu este bine ca omul să fie singur. De aceea, Dumnezeu a dat bărbatul și femeia unul altuia. Iar Isus avertizează că ceea ce Dumnezeu a unit, omul nu trebuie să despartă. Așadar, divorțul nu face parte din planul lui Dumnezeu. Prin divorț, omul distruge relația de iubire pe care o dorește Dumnezeu. Totuși faptul că o căsătorie este indisolubilă nu înseamnă că cineva este legat pe viață de celălalt împotriva voinței sale. Divorțul nu este decât oficializarea faptului că o relație de iubire a fost ruptă iremediabil din vina unuia sau a ambilor. Nu are rost să îi ținem legați. Nu poți iubi decât liber, nu sub constrângere. Dar a iubi conform planului lui Dumnezeu înseamnă să fiu dispus să-mi dau viața pentru ca tu să fii fericit. Pe asta te poți baza în veci de veci. Relațiile din care lipsește această dăruire de sine totală,
necondiționată, din iubire, nu sunt în conformitate cu planul lui Dumnezeu, oricât de plăcute ar fi ele. Bineînțeles, nu este o garanție că există iubire conform planului lui Dumnezeu între părți nici dacă acestea sunt căsătorite în mod oficial în biserică.
Nu numai fariseii, ci și apostolii au fost uimiți de cuvintele lui Isus. Dar Isus nu aducea o lege nouă, mai strictă, ci doar ne aducea înapoi la planul inițial al lui Dumnezeu, în care nu era loc pentru divorț. Apoi, Evanghelia pare să schimbe subiectul. Copiii au fost aduși la Isus. Copilul așteaptă totul de la părinții săi, are încredere în ei. Dumnezeu ne cheamă la o iubire pe care nu o putem realiza cu propriile forțe. De aceea ne-a dat sacramentul căsătoriei. Prin el Dumnezeu ne dă
putere, ne încurajează că va fi alături de noi în realizarea acestei relații de iubire. Noi nu facem decât să ne încredințăm lui, așa cum un copil se încredințează părinților săi, și îi cerem putere în fiecare zi. Deși idealul pe care îl prezintă Isus este unul foarte înalt, nimeni nu are dreptul să-i judece pe cei care nu l-au atins, pe cei care au făcut alegeri greșite. Isus ne cere să fim înțelegători cu ei, să îi sprijinim în suferințele lor și să le transmitem iubirea sa milostivă.

2021-10-03

______________________________

Őrangyalok

Mt 18,1-5. 10
Isten Országában nagy lenni annyi, mint merni kicsinek lenni az emberek között. Ezt próbálja megértetni velünk Jézus, aki azért jött hogy szolgáljon, nem pedig, hogy neki szolgáljanak. Ebben hasonlít Jézus a gyerekekre, és azt szeretné, hogy mi is ilyen gyerekei legyünk a mennyei Atyának. Vigyáz ránk, mellénk rendelte az őrangyalunkat, de azt kéri, hogy mi is egymás őrangyalai legyünk.

2021-10-02

______________________________

Akkor is...

Lk 10,1-12
Jézus nem elégszik meg a 12 apostol kiválasztásával. Újabb tanítványokat hív. A 12 apostol Izrael új népét jelenti, de Jézus követőinek száma nincs korlátozva. Minket is hív, és küld. Mikor szeretetből cselekszünk, Jézus mindig jelen van közöttünk, ő működik általunk. Ennek ellenére nem mindenki örül nekünk. Lerázzuk a lábunkról a port, vagyis vigyázzunk, hogy pogány szokásaik ne tapadjanak ránk, de akkor is hirdetjük az Isten Országát.

2021-09-30

______________________________

Három angyal

Az angyalok feladata a Szentírásban, hogy Istennek segítsenek a munkájában. Ma a legfőbb angyalokra emlékezünk.
Mihály, a neve azt jelenti, ki olyan mint az Isten. Ő harcol a sátán ellen, és védelmezi Isten barátait.
Gábor jelentése, Isten ereje. Isten tervét közli az emberekkel.
Rafael, azt jelenti hogy Isten gyógyít. Isten gyógyító erejét közvetíti.
A főangyalok ünneplése emlékeztet bennünket arra, hogy mennyire fontos az égre nézni, vagyis Istennél keresni életünk végső célját. Erre inti Jézus Natanaelt is a mai evangéliumban.
Nap, mint nap fel kell tennünk magunknak a kérdést: Hiszel? Mert csak a hit szemével vagyunk képesek meglátni azokat a nagyszerű dolgokat, amelyekre Isten hív minket.
Isten felé haladunk, mindig valami újat, valami magasztosabbat fedezünk fel belőle. Ha úgy érezzük ezen az úton, hogy gonosz erők fenyegetnek, Mihály segítségét kérjük. Ha Isten tervét szeretnénk megérteni az egyes helyzetekben, Gáborhoz folyamodunk. Mikor gyengeségeinkből szeretnénk gyógyulást, Rafaelhez folyamodunk segítségért. Az égre tekintve haladunk előre, és útközben angyalain keresztül találkozunk Istennel, akire egyre jobban vágyakozunk.

2021-09-29

______________________________