Napi gondolatok

Jésus előtt járunk

Lk 9,51-56
A mai szakasszal szent Lukács evangéliumának új része veszi kezdetét, mely Jézusnak a Jeruzsálem felé vezető útját mutatja be. Jézus részéről egy nagyon fontos döntés volt ennek az útnak a felvállalása, ahol majd magasba emelik, és akkor mindeneket magához vonz.
A tanítványoknak most már nem Jézus nyomában kell haladniuk, hanem előre küldi őket, hogy előkészítsék az útját. Nekünk is ez a feladatunk, Jézus érkezésének előkészítése. Sok akadályba, megnemértésbe, elutasításba ütközünk. Jézus azt kéri, hogy ne veszítsük kedvünket, hanem Menjünk tovább, keressük a nyitott szívű embereket.

2021-09-28

______________________________

Ki a főnök?

Lk 9,46-50
Az első keresztény közösség egyik problémája az volt, hogy ki vezesse, ki irányítja őket. Jézus ebből próbálja kigyógyítani tanítványait. Csak aki a többiek szolgája lesz, azt tud Istennel is jó kapcsolatban lenni. Kicsi merni lenni, mint a gyermek, ezt jelenti élni az evangéliumot.
Jézus is azokat kereste, akiket az emberek kizártak, elnyomtak, háttérbe szorítottak. Ezt kéri tőlünk is.

2021-09-27

______________________________

Évközi 26. vasárnap

Emlékszünk, a múlt vasárnapi evangéliumban arról hallottunk, hogy a Jézus tanítványai útközben arról beszélgettek, hogy ki a nagyobb közülük. Bizonyára mindenik a maga érdemeit próbálta kiemelni, közölve a többiekkel, hogy ő mit tett a közösség érdekében, vagy Jézus ügyében. Mikor azonban Jézus megkérdezte tőlük, hogy miről beszélgettek az úton, szégyenkezve hallgattak, mert belátták, hogy mennyire butaság egymás között versengeni. Gőgösek vagyunk arra vágyunk, hogy az emberek nagynak lássanak csodáljanak, értékeljenek, de ha magunknak követeljük ki ezeket, ellenszenvesekké válunk mások szemében, és ahelyett, hogy becsülnének, elfordulnak tőlünk, mert a gőgös embert senki nem szereti.
A mai evangéliumban Jézus a közösségi gőg veszélyeire hívja fel a figyelmünket. Azt, amikor valaki gőgös, a többiek hamar észreveszik, de amikor valaki azért tartja magát jobbnak másoknál, mert egy bizonyos csoporthoz tartozik, ez nem mindig válik ellenszenvessé az emberek szemében. Ha valaki úgy gondolja hogy az ő népe előkelőbb mint mások, összetéveszthető a hazafiassággal. Ha valaki úgy gondolja, hogy az ő vallása igazibb minta másoké, azt buzgónak mondjuk. Pedig emögött a magatartás mögött is ott rejtőzik a gőg.
János Apostol a többiek nevében büszkén mondja, hogy megtiltották valakinek, hogy Jézus nevében gyógyítson. Miért tiltották meg? Mert nem tartozik az ő csapatjukhoz. Azt hitték, hogy az a jó, melyet Jézus közénk hozott, csak nekik szól. Nem tartozhat Jézushoz más, csak az, aki az ő csapatjuknak tagja. Senki más ne tehessen jót, Jézus nevében, mert Jézus az övék. Az irigység, a féltékenység rosszindulatúvá teszi az apostolokat azokkal szemben, akikben vetélytársat látnak.
A veszély, hogy a közösségi gőg minket is hatalmába kerítsen, ma is aktuális. Hogyan viselkedünk, mit érzünk, mit mondunk, amikor azt látjuk, hogy vannak más vallásúak, akik többet imádkoznak mint mi, katolikusok, jobban figyelnek egymásra, egymást jobban segítik mint mi, a viselkedésükön jobban meglátszik, hogy hisznek Jézusban, mint a mi közösségünk egyes tagjainak az életén? Lehet, hogy a hibáikat emlegetjük, kigúnyolják őket, szeretetlenül viselkedünk velük szemben. Ne feledjük, mikor emberek jót tesznek, attól függetlenül, hogy hová tartoznak, örüljünk, mert rajtuk keresztül Isten Szentlelke működik.
Aki nincs ellenünk, az velünk van - mondja Jézus. Kikre gondol Jézus, amikor azt mondja, hogy ellenünk vannak? A szomszédra, aki megharagudott ránk, mert hangosabban hallgattuk a zenét? A testvérünkre, aki haragszik ránk, mert többet örököltünk mint ő? A munkatársunkra, aki megsértődött ránk, egy rosszul sikerült vicc miatt? Nem. Ezek nem azért vannak ellenünk, mert mi Jézushoz tartozunk. Azok vannak ellenünk, Krisztus követői ellen, akik a keresztény értékeket semmibe veszik, akik önző módon kihasználnak másokat, akik másokon uralkodni akarnak. Ezek lehetnek a mi csoportunk tagjai is, mégis ellenünk vannak, mert lerombolják az Isten országát, amelyet Jézussal együtt építünk. Ugyanakkor, hozzánk tartozik az, aki Jézus szeretetével tud szeretni, aki érdekmentesen segít embertársainak, akkor is ha, nem szerepel a mi nyilvántartásunkban.
Azután Jézus három mondása következik a mai evangéliumban. Az első arra ösztönöz bennünket. hogy értékeljük a legkisebb jót is, amit velünk tesznek az emberek, azért mert Jézushoz tartozunk. Nem feltétlenül azért, mert a katolikus egyház tagjai vagyunk, hanem mert a magatartásunkon, a cselekedeteinken átragyog az a jóság, melyet Krisztus ültetett belénk. Jóságukra jósággal válaszoljunk, szeretetünkre szeretettel. Ez lesz elsősorban a jutalmuk, olyan emberi közösség kialakulása, melyben mindenki szeretettel van a másik iránt.
A másik mondásában Jézus keményen megfenyegeti azokat, akik megakadályozzák ennek a szeretet közösségnek a kialakulását. Az ilyen ember tönkreteszi, nem csak mások életét, hanem a magáét is, olyannyira, hogy a sorsa rosszabb lesz, mint annak, akit el sem tudnak temetni, mert a testét a nyakára kötött malomkő a víz alatt tartja.
A harmadik mondás azokról az akadályokról szól, melyek nem rajtunk kívül vannak, hanem bennünk. Vannak bennünk olyan érzések, vágyak, indulatok, amelyek megakadályozhatnak bennünket abban, hogy Jézus evangéliuma szerint élünk. Nem kell szó szerint venni Jézusnak ezeket a szavait. Nem kell levágni a kezünket, a lábunkat, kivájni a szemünket, de nagyon komolyan kell vennünk a küzdelmet mindennel szemben, ami bennünk akadályt jelenthet a Jézus követésében.
Refrénként tér vissza Jézus ajkán a mondás, hogy jobb csonkán eljutni az életre, mint épen a Gehennára kerülni. Fontos megértenünk, hogy itt nem a kárhozatról, a pokolról van szó. Az egész evangéliumban sehol nincs szó a pokolról, sem arról, hogy valakit Isten a kárhozatba taszít. A Gehenna Jézus korában Jeruzsálem városának a szemétdombja volt. Ott égett éjjel nappal a szemét, rettenetes bűzt árasztva maga körül. Jézus korában a rabbik arra figyelmeztették az izraelitákat, hogy éljenek méltó életet, ne tegyék tönkre, ne dobják a szemétre az életüket. Jézus is erre figyelmeztet bennünket. Csak akkor tudunk igazi keresztény életet élni, ha keményen küzdünk mindazzal, ami bennünk önzés, gyűlölet, közömbösség. Ezek vezethetik rossz irányba a kezeinket, lábainkat, szemeinket, vagyis a cselekedeteinket, döntéseinket és vágyainkat.
Jézus tehát küzdelemre szólít fel minket a mai evangéliumban: küzdjünk a gőgösségünk ellen, hogy fel tudjuk ismerni és értékelni tudjuk a jót minden emberben, és vegyük észre és küzdjünk mindazon bennünk levő erő ellen, ami akadályt jelenthet a Jézus felé vezető úton. Kérjük, hogy segítsen bennünket ebben a küzdelemben, hogy életünk ne legyen értéktelen, elvetni való.

Amintiți-vă, în Evanghelia de duminica trecută, am auzit despre ucenicii lui Isus care discutau pe drum despre cine era cel mai mare dintre ei. Cu siguranță că fiecare încerca să-și evidențieze propriile merite, spunându-le celorlalți ce a făcut el pentru comunitate sau pentru cauza lui Isus. Dar când Isus i-a întrebat despre ce vorbiseră pe drum, le-a fost rușine și au tăcut, pentru că au văzut cât de stupid era să se întreacă între ei. Noi, oamenii suntem aroganți, tânjim să fim văzuți ca fiind mari, să fim admirați, să fim apreciați, dar dacă cerem aceste lucruri în mod evident pentru noi înșine, devenim odioși în ochii celorlalți și, în loc să fim apreciați, ei se îndepărtează de noi, pentru că nimeni nu iubește o persoană arogantă.
În Evanghelia de astăzi, Isus ne avertizează asupra pericolului mândriei comunitare. Când cineva este arogant, ceilalți observă rapid acest lucru, dar când cineva crede că este mai bun decât ceilalți pentru că aparține unui anumit grup, acest lucru nu îl face întotdeauna respingător pentru oameni. Dacă cineva crede că poporul său este superior celorlalți, acest lucru poate fi confundat cu patriotismul. Dacă cineva crede că religia sa este mai adevărată decât a altora, se spune că este zelos. Dar în spatele acestei atitudini se ascunde și mândria. Apostolul Ioan, în numele celorlalți, spune cu mândrie că i-au interzis unui om să vindece bolnavii în numele lui Isus. De ce i-au interzis? Pentru că nu făcea parte din grupul lor. Au crezut că binele pe care Isus l-a adus printre ei era doar pentru ei. Nimeni altcineva nu-i putea aparține lui Isus decât cei care făceau parte din grupul lor. Nimeni altcineva nu poate face bine în numele lui Isus, pentru că Isus este al lor. Invidia și gelozia îi fac pe apostoli să fie răutăcioși față de cei în care văd concurență.
Pericolul ca mândria comunitară să pună stăpânire pe noi este prezent și astăzi. Cum ne comportăm, ce simțim, ce spunem atunci când vedem că există oameni de alte credințe care se roagă mai mult decât noi catolicii, care sunt mai atenți între ei, se ajută mai mult decât noi, al căror comportament arată mai mult că ei cred în Isus decât viața unor membrii ai comunității noastre? Poate vorbim despre defectele lor, râdem de ei, suntem răutăcioși față de ei. Să ne amintim că atunci când oamenii fac bine, indiferent de comunitatea din care fac parte, trebuie să ne bucurăm, pentru că prin ei lucrează Duhul Sfânt al lui Dumnezeu. "Cine nu este împotriva noastră, este cu noi", spune Isus. La cine se referă Isus când spune că ei sunt împotriva noastră? Vecinul care s-a supărat pe noi pentru că ascultam muzica mai tare? Fratele nostru care este supărat pe noi pentru că am moștenit mai mult decât el? Colegul nostru de serviciu care se simte jignit pe noi pentru o glumă proastă? Nu. ei nu sunt împotriva noastră pentru că aparținem lui Isus. Sunt împotriva noastră, a urmașilor lui Cristos, cei care nu respectă valorile creștine, cei care profită în mod egoist de alții, cei care caută să-i domine pe alții. Poate că sunt membrii ai grupului nostru, dar sunt împotriva noastră pentru că distrug Împărăția lui Dumnezeu pe care o construim cu Isus. În același timp, cei care pot iubi cu dragostea lui Isus, care își ajută semenii fără grijă, chiar dacă nu sunt în evidența parohiei noastre, ne aparțin.
Apoi vin trei ziceri ale lui Isus în Evanghelia de astăzi.
Prima ne încurajează să apreciem chiar și cel mai mic bine pe care oamenii îl fac pentru noi, pentru că aparținem lui Isus. Nu neapărat pentru că suntem membrii ai Bisericii Catolice, ci pentru că bunătatea pe care Cristos a implantat-o în noi transpare din atitudinile și acțiunile noastre. Să răspundem la bunătatea lor cu bunătate, la dragostea lor cu dragoste. Aceasta va fi, mai presus de toate răsplata lor, formarea unei comunități umane în care fiecare se simte iubit.
În al doilea cuvânt, Isus îi mustră aspru pe cei care împiedică această comunitate de iubire să se dezvolte. O astfel de persoană va ruina nu numai viețile altora, ci și pe a sa, atât de mult încât soarta sa va fi mai rea decât a cuiva care nu poate fi nici măcar îngropat, deoarece trupul său este ținut sub apă de o piatră de moară legată în jurul gâtului.
A treia zicală se referă la obstacolele care nu sunt în afara noastră, ci în interiorul nostru. Avem sentimente, dorințe, emoții care ne pot împiedica să trăim Evanghelia lui Isus. Aceste cuvinte ale lui Isus nu trebuie luate în mod literal. Nu trebuie să ne tăiem mâinile, picioarele, să ne scoatem ochii, dar trebuie să luăm foarte în serios lupta împotriva a tot ceea ce poate fi o barieră în noi pentru a-l urma pe Isus. Revine ca un refren de pe buzele lui Isus, că este mai bine să ajungi la viața veșnică trunchiat decât să ajungi intact în Gheenă. Este important să înțelegem că nu vorbim aici despre damnare, despre iad. Nicăieri în întreaga Evanghelie nu se vorbește despre iad și nici despre faptul că Dumnezeu ar condamna pe cineva la moarte. Pe vremea lui Isus, Gheena era groapa de gunoi a orașului Ierusalim. Acolo, gunoiul ardea zi și noapte, emanând un miros îngrozitor în jurul său. Pe vremea lui Isus, rabinii îi avertizau pe israeliți să trăiască o viață demnă, să nu o distrugă, să nu-și arunce viața la gunoi. Isus ne avertizează să facem același lucru. Putem trăi o viață creștină adevărată doar dacă luptăm din greu împotriva egoismului, urii și indiferenței din noi. Acestea ne
pot conduce mâinile, picioarele, ochii - acțiunile, alegerile și dorințele noastre - în direcția greșită.
Așadar, în Evanghelia de astăzi, Isus ne cheamă la luptă: să luptăm împotriva mândriei noastre, pentru a putea recunoaște și aprecia binele din toți oamenii, și să recunoaștem și să luptăm împotriva tuturor forțelor din noi care pot fi un obstacol în calea spre Isus. Îl rugăm pe Domnul nostru Isus Cristos să ne ajute în această luptă, pentru ca viețile noastre să nu ajungă să fie lipsite de valoare, vieți care se aruncă la gunoi.

2021-09-26

______________________________

A fény

Lk 8,16-18
A fényt nem lehet elrejteni. A fény arra jó, hogy lássunk a sötétségben. Ilyen hasonlatokat használ Jézus, hogy meg sejthetjük, mit jelent számunkra az Isten igéje. Ha beengedjük a lelkünkbe, változást fog eredményezni az életünkben, megmutatja, hogy milyen lépést kellene megtennünk, és energiát ad arra, hogy meg is tudjuk azt tenni. És ha befogadtuk, mi is továbbadjuk a kapott fényt, vele együtt magunkat is oda ajándékozva.

2021-09-20

______________________________

Nehéz a magvetés

Lk 8,4-15
Abban az idõben sem volt könnyû a földmûvelés. Kevés volt az esõ, a föld köves volt, ennek ellenére, a földmûves minden évben bizakodva vetette el a magot. Bízott a mag erejében, és a természet nagylelkûségében. Jézus is ilyen bizalommal veti el Isten szavának a magvait. Az emberek közömbösek, túlságosan foglaltak, önzõk, mégis Jézus kitartóan folytatja, rajtunk keresztül, Isten igéjének a hirdetését.
Akkor vagyunk jó munkatársai, ha mi magunk igyekszünk elsõként jó termõföld lenni Isten szava számára.

2021-09-18

______________________________

Tettek

Lk 7,36-50
Az isteni irgalmasságról hallottunk az evangéliumban. Ez máskülönben Szent Lukács evangéliumának a fõ témája. Feltûnõ, hogy ez az asszony egy szót sem szól az egész jelenet alatt, csak sír csendben. Elismeri, hogy õ bûnös, de nem szavak által, hanem cselekedetein keresztül. Megtanulhatjuk tõle, hogy a szavaknál sokkal többet mondanak a tettek. Talán érezzük mi is magunkban a vágyat egy gyökeres változásra, mikor õszintén Jézus elé állunk, a lábaihoz borulunk.

2021-09-16

______________________________

Szent Kereszt felmagasztalása

A Szent Kereszt Felmagasztalásának ünnepén valójában Jézus földi életének a lényegét ünnepeljük. Jézus leereszkedett, hozzánk, emberekhez lett hasonló, hogy mindeneket felemeljen, magához vonzzon. Nem maradhatunk közömbösek e meghívással szemben.
Szemléljük azt, amit a Szent Kereszt jelképez, az Isten, közöttünk létrejött erõs kapcsolatot. Ennek fényében, ennek erejével éljük a mindennapi életünket, megjelenítve Jézus leereszkedését mindenkinek kisebb testvérei akarunk lenni, hogy együtt részesüljünk a feltámadásban is.

2021-09-14

______________________________

A te parancsodra...

Lk 7,1-10
A százados bizonyára a csatákban elért sikerei nyomán lett sok katona parancsnoka. Sikerült neki mégis megõriznie emberségét, jóságát, úgy, hogy maguk a zsidók ajánlották Jézusnak, hogy segítsen rajta.
Mikor Jézus elég kerül, a maga katona módjára vallja meg a hitét, a Jézusba vetett bizalmát: én nem vagyok méltó, de ha te parancsolod, a szolgám meggyógyul. Hisz abban, hogy Jézus szava hatékony, akkor is ha fizikailag nincs jelen. Ezzel a bizalommal viszem én is Jézus elé testvéreim, hozzátartozóim, életét, azokét akikért felelõsnek érzem magam.

2021-09-13

______________________________

Mária születésnapja

Mt 1, 1-16. 18-23
Ma Máriának, az Úr Jézus édesanyjának születésnapját ünnepeljük, és a ti templomotok búcsúját.
Ezzel az ünnepléssel fejezzük ki hálánkat Szûz Mária iránt, azért a szerepért amit melyet a mi megváltásunk mûvében betöltött.
Mária születése olyan a mi egyházunk számára, mint egy napfelkelte a sötét éjszaka után. Mikor megpillantjuk a felkelõ napot, jókedvre derülünk. Ha ilyen szép a felkelõ nap, biztosan szép napunk lesz. Ha ilyen szép a mi megváltásunk kezdete, milyen csodálatos lesz annak a beteljesedése.
Mária nem csak édesanyja volt az Úr Jézusnak, hanem elsõ és leghûségesebb tanítványa is. Példakép számunkra, hozzá akarunk hasonlókká válni.
Igen, egy ilyen nagy ünnepen, mint a mai, lelkesen beszélünk Mária erényeirõl, arról, hogy bûn nélküli volt már édesanyja méhétõl kezdve, életében nem vétkezett, és a halál sem tudott kárt tenni benne, mert testestõl lelkestõl a mennybe vitték az angyalok. Ám, ha ilyeneket hallunk Máriáról, csodálni tudjuk, te távolinak, elérhetetlennek érezzük: mi is sosem tudunk olyan tökéletesek lenni mint õ. Mária születése azonban emlékeztet minket arra, hogy Mária nem Isten, nem égbõl szállt alá, hanem megszületett, aztán felnõtt, és végül meghalt, mint akármelyik másik ember. Isten kegyelme tette õt naggyá, és Isten nekünk is örömmel adja meg az õ kegyelmét.
Furcsa lehet, hogy amikor Mária születését ünnepeljük, az evangéliumban Jézus családfáját olvastuk fel. Hisz ez a családfa nem is beszél Mária származásáról, csak Józsefen keresztül került bele Mária is.
Valójában József családfája ez, aki Istentõl azt a feladatot kapta, hogy Máriát befogadja a házába. Így Mária által Jézus is része lett a József családjának, elhozva a megváltást számára, és elõdei számára is.
Mi is felsorolhatnánk az elõdeinket. A sok névnek azonban csak akkor van értelme, akkor szentelõdik meg egy családfa, ha helyet kap benne Jézus is. És ahhoz, hogy Jézust be tudjuk fogadni, Isten segítségül adta nekünk Máriát.
József el akarta bocsátani Máriát, de talán nem azért, mert azt hitte, hogy Mária megcsalta valakivel, hanem, mert úgy érezte, hogy õ nem méltó arra, hogy Isten fiának nevelõapja legyen. Nem érezte magát alkalmasnak erre a nagy feladatra. Ezért bátorította álmában az angyal: Ne félj magadhoz venni Máriát. Isten az õ szeretetével tesz alkalmassá e feladatra.
Minket is bátorít Isten, hogy Máriát ne csak tiszteljük, nem szeressük, imáinkban kérjük az õ segítségét, engedjük, hogy bajainkban megvigasztaljon, és vele együtt helyet fog kapni a mindennapi életünkben az Úr Jézus is.
Azért nem olvastunk az evangéliumból egy, Mária születésére vonatkozó részt, mert nincs is ilyen. A Szentírás nagyon keveset ír Máriáról. Ez azért van így, mert Mária, születésétõl kezdve, teljes mivoltával Jézusra irányult. Nem Mária a fontos, hanem Jézus. És ez így volt Mária életének minden percében. Igyekezett egész életén át Isten rendelkezésére állni, és minden erejével, minden képességével Isten tervének a megvalósításán dolgozott.
Hogy tudta mindezt megvalósítani Mária? Úgy, hogy mert bízni Istenben, Isten ígéretében. Minden gyermek születése a bizalomból ered. A szülei bíznak egymás szeretetében, és azért merik vállalni, hogy világra hozzák a gyermeküket.
Mária leginkább Isten szeretetében bízott, mikor befogadta a méhébe és az életébe Jézust, és megtapasztalta Isten jelenlétét: Emmanuel, velünk az Isten.
Ezt akarjuk megtanulni Máriától: Jézus legyen a fontos, ne mi magunk, és azon dolgozunk, hogy Isten ránk vonatkozó terve megvalósulhasson, olyanokká váljunk amilyeneknek Isten megálmodott minket születésünktõl kezdve, és azt tegyük, amit Isten sugall nekünk életünk minden napján.
Az Istenbe vetett bizalom számunkra is lehetõvé teszi, hogy már most megtapasztaljuk, hogy Isten velünk van. Bármi történhet velünk, õ velünk marad.
Ebben kérjük Máriának, a mi Édesanyánknak a segítségét.

2021-09-08

______________________________

Közömbösség

Lk 6,6-11
A farizeusok ezt a béna kezû embert fel akarták használni arra, hogy Jézust megvádolhassák. Õket nem érdekelte, hogy az az ember meggyógyul-e, sem, csak Jézust figyelték. Azt hitték hogy Isten érdekeit védik, mikor meg akarják akadályozni Jézust abban, hogy megszegje a szombatot.
A közömbösség az embertársunk sorsa iránt súlyos bûn, mert az Istennel való kapcsolatunkat értéktelenné, tartalmatlanná teszi. Nem elég, hogy nem teszünk neki senkinek rosszat. A közömbösség szeretetlenség, és csupán a testvérünk iránti szereteten keresztül tudunk eljutni Istenhez.

2021-09-06

______________________________