Napi gondolatok

Évközi 15. vasárnap

Szent Lukács evangéliumából, az egyik legismertebb példabeszédet hallottuk, az irgalmas szamaritánusét. Egy írástudó a törvény ismerõje, lépett Jézushoz, hogy Jézust próbára tegye. Meggyõzze arról, hogy téves a tanítása.
Mit kell tennem, kérdezte, hogy elnyerjem az örök életet. Fontos kérdés. Ez az írástudó nem egészséget, hosszú életet, gazdagságot, szerencsét, sikert akart elnyerni, hanem az örök életet.
Jézus kérdéssel válaszol, hogy aki kérdez õ maga adja meg a választ a maga kérdésére. Az írástudó a szentírásban lévõ parancsokat idézi az egyiket a második törvénykönyvbõl , a másodikat a leviták könyvébõl: szeresd Uradat Istenedet és szeresd felebarátodat mint önmagadat. Jézus megdicséri, valóban a szeretet a legfontosabb. De az írástudó tovább kérdez: Ki az én felebarátom? A zsidók vitatták, hogy a zsidókat kell felebarátnak tekinteniük, azok közül is csak azokat akik a törvényt tiszteletben tartják, vagy más emberek is felebarátjaik. Jézus példabeszédben válaszol.
Jerikóból Jeruzsálembe menõ úton történik a példabeszéd története. Egy 27 kilométeres út szakasz ez, elég meredek, átvezet Júda pusztáján, és sok volt a rabló az úton. Jeruzsálem szent város, Jerikó pedig a jólétben élõ emberek városa, a bûnfészek. Jeruzsálembõl, ha valaki Jerikó felé tartott, azt jelentette, hogy eltávolodott Istentõl, így történt ezzel az emberrel is. Semmi egyebet nem tudunk róla, megverték magára hagyták. Egy pap arra járt, látta de tovább ment. Ez a pap nem tudott Isten szemével nézni, Isten szívével érezni, bár Istennek szolgált a templomban, ez õt nem alakította át. Egy levita is arra ment, õ is hasonló képen járt el. Ott hagyta.
Meglepõ lehetett hallgatói számára, hogy Jézus harmadik személyként, egy szamaritánust szerepeltetett a példabeszédben. A szamaritánusokat a zsidók lenézték, mert összevegyültek a pogányokkal és a maguk vallásos szertartásaik szerint éltek. Sirák fia könyve azt mondja, hogy nem érdemlik meg azt sem, hogy népnek nevezzék õket.
Mit tesz az a szamaritánus? Ugyanazt, amit Isten tesz velünk szemben. Meglátta, észrevette és oda ment hozzá. Ha összhangba akarunk lenni Istennel, mi is arra felé nézzünk amerre õ néz. Hiába fürkésszük az eget, tekintetünk nem találkozik Isten tekintetével, míg nem látjuk meg a testvérünk szükséghelyzetét, mert Isten észrevette, és segíteni akar rajta, általunk.
Jézus az a szamaritánus, akit nem fogadnak el, pedig Õ az aki az elesett emberiséget fölemeli és elvezeti az irgalmas Atya házába, akiért kifizette a megváltás árát. Két dénár két napra a fogadóban a szállás árra. Õ a harmadik napra visszatér, feltámad és mindent kifizet értünk. Nekünk is Õ az igazi felebarátunk, és mi is akkor vagyunk egymás igazi felebarátjai ha törõdünk egymással és egymás segítségére sietünk.

2016-07-10

______________________________

Érték nélküli világban

2016-07-09

______________________________

Ne legyünk farkasok

2016-07-08

______________________________

Kissé másképp

Mt 10, 7-15

2016-07-07

______________________________

Évközi 14. vasárnap

A 72 tanítvány szétküldésérõl hallottunk az evangéliumban. Feladatuk az volt, hogy elõkészítsék az embereket Jézus érkezésére. Azután küldte szét õket, miután tisztázta velük, hogy mire számítson az, aki követni akarja Jézust. Errõl hallottunk a múlt vasárnap.
Hetvenkettõt küldött szét, ez jelképezi a pogány nemzeteket. A teremtés könyve szerint 72 pogány nép van. Azt jelenti, hogy minden néphez küldi az Úr a tanítványait és minket is.
Kettesével küldi, nem egyéni kezdeményezés az evangélium hirdetése, hanem a keresztény közösség munkája. Hogy ketten vannak ez a szavahihetõséget is jelenti, mert az Ószövetség azt kéri, hogy két tanú tanúskodjon valamirõl ahhoz, hogy azt el lehessen hinni. Az is megvalósul tanítványaiban, amit Jézus mond, hogy ahol ketten vagy hárman az Õ nevében összegyûlnek ott van velük.
Mit kell hirdetniük? Az aratnivaló sok, de a munkás kevés, nem vetniük kell, hanem aratni, azért, hogy a learatott búzából kenyér legyen. Jézus azt várja el tanítványaitól, hogy kenyérré váljanak testvéreik számára, miként Jézus élete táplálék lett számunkra. Azért küldi Jézus, hogy egyre többen legyenek, azok akik készek testvéreik számára kenyérré lenni.
Kérjétek az aratás urát, küldjön munkásokat aratásába. Ezek a munkások nem papok, hanem minden megkeresztelt ember. Az ima összhangba hoz Istennel, és felismerjük a magunk hivatását. Ima nélkül nem lehet az evangéliumot hirdetni.
Úgy küldi tanítványait mint bárányokat a farkasok közé. A farkas a régi világ jelképe, amely erõszakkal akar magának igazat szerezni. A bárány pedig mindenét oda adja, miként Jézus is tette, s erre akar minket is meghívni.
Ne vigyünk se erszényt, se tarisznyát, se botot, se pénzt. Ne gyûjtsünk, amire nincs szükségünk az nem a miénk, azt adjuk tovább. Ne abban bízzunk, amink van, csak Isten szavának az erejében.
Ne köszöntgessünk senkit, ez csak azt jelenti, hogy sürgõs az üzenet továbbadása. Nem illetlenségre akar Jézus tanítani minket.
Ha beléptek egy házba, így köszöntsétek az ott levõket: „békesség e háznak”. Sajnos, a mi igehirdetésünkbõl az emberek azt jegyezték meg, hogy tilos a válás, kötelezõ a szentmisére járás, és így tovább… parancsok, tilalmak halmaza született és a lényeg elmarad. Pedig a lényeg az lenne, hogy Isten meg akar hívni, arra, hogy örüljünk, boldogok legyünk. Ezt jelenti a béke, a salom.
Ne menjetek házról, házra, vagyis ne keressük, a jobb, kényelmesebb körülményeket, azt egyétek amit elétek tesznek, tiszteletben tartjuk az emberek kultúráját, szokásaikat. Csak úgy tudjuk nekik hirdetni az evangéliumot, ha elfogadjuk õket.
Persze, elutasításokban is részük lesz a tanítványoknak. „A port is rázzátok le a lábatokról” mondja Jézus. A zsidók mikor pogány földrõl hazatértek Izrael földjére mindig lerázták a lábukról a pogány port. A világgal való találkozásban a pogány élet pora ránk is rakodik. Mikor ismét az Úrral vagyunk, ezeket igyekszünk lerázni magunkról. Isten erejével megyünk, eltapossuk a gonosz erõket, és Isten lesz életünk legnagyobb öröme.

2016-07-03

______________________________

Szemébe nézni

2016-07-01

______________________________

Évközi 13. vasárnap

Az evangéliumokban Jézus, Galileában kezdte meg nyilvános mûködését, majd Jeruzsálembe ment fel, és ott tevékenykedett haláláig. Lukács evangéliumában a Galileából Jeruzsálembe vezetõ út eseményeit tíz fejezeten át olvashatjuk. Ennek elsõ része a mai evangéliumi szakasz.
Jézus maga elõtt küldi tanítványait, hogy felkészítsék az embereket akikhez megy, az Õ fogadására. Ma is ez a feladatunk nekünk Jézus tanítványainak, nem a magunk ügyességét kell fítotktatnunk az emberek elõtt, nem minket kell csodáljanak, dicsérjenek, szeressenek, hanem abban segítjük õket, hogy Jézust be tudják fogadni.
A tanítványok bemennek Szamaria egyik városába. Szent Lukács evangéliumában, a szamaritánusok általában pozitív szerepet töltenek be. Itt mégis elutasítják Jézust mert Jeruzsálembe tartott. Ez azért történt mert a tanítványok tévesen mutatták be Jézust. Azt hitték, hogy Jézus azért megy Jeruzsálembe, mert a zsidó vallást akarja megerõsíteni és mindenki másra rá kényszeríteni. Abból is látszik, hogy mennyire téves elképzelésük van Jézusról, hogy Isten büntetését akarják lehívni a szamaritánusokra. Azt hitték, hogy Jézus mindenkit le kell, hogy gyõzzön és ellenségeit megbüntesse, Jézus azonban senkit nem kényszerit. Tanítványai életükkel vonzanak másokat Jézushoz, nem erõszakkal, fanatizmussal. Az apostolok cselekedeteibõl megtudjuk, hogy késõbb, mikor Fülöp apostol a szamariaiak közé ment Jézust hirdetni, azok örömmel fogadták az evangéliumot.
Ezután, három személlyel találkozunk, a mai evangéliumi szakaszban, akik Jézust akarják követni. Az elsõt arra figyelmezteti Jézus, hogy ne számítson egy kényelmes életre, ha õt követi. Ha Jézust elutasították, neki is bõven lesz része hasonló élményekben.
A másodikat arra figyelmezteti, hogy a régi életmóddal, szokásokkal tudjon szakítani. Ma is sokan így felelnek Jézus hívására: késõbb majd komolyabban veszem a hitemet, majd ha idõsebb leszek, majd ha nyugdíjas leszek több idõm lesz templomba járni. Jézus azt kéri, hogy most változtassam meg az életmódomat, ne halogassam.
A harmadikat arra figyelmezteti, hogy ne a régi dolgokat sírja vissza. A zsidók is visszakívánkoztak a pusztai vándorlás alatt az egyiptomi húsos fazekakhoz. Mi is visszavágyódhatunk az elhagyott bûnös szokásainkhoz, de elõre kell néznünk Jézust követve, és arra vágyakozni ami ránk vár az Õ országában.

2016-06-26

______________________________

Keresztelõ Szent János születése

2016-06-24

______________________________

Keresztelõ Szent János születése

2016-06-24

______________________________

Uram, Uram!

2016-06-23

______________________________