Napi gondolatok

Nem akárki vagyok!

Ef 4,1-6
Szent Pál az elsõ római fogsága idején írta ezt a levelet, és épp a fogságára hivatkozik, hogy nyomatéka legyen a mondanivalójának: ha õ fogságba került, mert következetesen kitart Krisztus- és az õ tanítása mellett, akkor az Efezusban élõ keresztények is legyenek következetesek a Krisztustól kapott hivatásukhoz. És a keresztények az elsõdleges hivatása, hogy szeretetben éljenek testvéreikkel. Egy a Fiú, egy a Lélek és egy az Atya, ugyanazt a hitet kaptuk, ugyanabban a keresztségben részesültünk, és ugyanarra az örök életre kaptunk meghívást mindnyájan. Ha közöttünk mégsincs egyetértés, ha mégsem tudjuk egymást elfogadni ez amiatt van, hogy még túl fontosak vagyunk önmagunk számára. Ilyen gondolatok forognak a fejünkben: miért mindig én? Ez számomra megalázó! Meg akar fosztani attól, ami nekem fontos! Nekem van igazam! És folytathatnánk. Az egészet így lehet összefoglalni, hogy én nem akárki vagyok, velem nem lehet akárhogy bánni! Pedig a mi hivatásunk testvéreink szolgálata, az hogy egymás kisebb testvérei legyünk.

2020-10-23

______________________________

Az imádság háza

Iz 56,1. 6-7
Izajás próféta elõre látja azt, amikor Isten minden népet egybegyûjt az õ szent hegyén Jeruzsálemben, ahol a templom minden nép számára az imádság háza lesz. Az imádság házát nem úgy kell elképzelni, hogy egy hely, ahová mindenki bemehet, amikor akar, hogy ott csendben elmondja a maga imáit. A templomban a nép azért gyûl össze, hogy együtt dicsõítsék Istent, együtt adjanak hálát neki, együtt imádkozzanak.
Ez a hely számunkra ma is a templom, a mi templomunk is. Nem azért van itt jelen az Úr Jézus, hogy ki-ki magának imádkozzék, hisz azt otthon is megteheti, hanem, hogy egyre inkább egymás testvérei legyünk. Ha ellenben a templomot arra használjuk hogy másoktól elzárkózzunk, másokon uralkodjunk, vagy másokat kihasználjunk, Jézus bennünket is ki fog gyõzni belõle. Úgy tekintsünk tehát mindenkire, aki ebbe a templomba betér, mint akit velünk együtt arra hívott meg Isten, hogy az Õ imádkozó népe legyünk.

2020-10-22

______________________________

Sajátos hivatás

Ef 3,2-12
Szent Pál lelkesen beszél arról a hivatásról, amelyet Istentõl kapott a pogányok javára. Azt a feladatot kapta, hogy a pogányok között hirdesse Krisztust. Nem azt mondja: rám sózta Isten ezt a mocskos munkát, míg mások kényelmesen prédikálgatnak a zsidóknak, nekem kell ezek között a furcsa pogányok között, veszélyek közepette beszélnem Krisztusról. Pál örül ennek, és hálás Istennek, kegyelmi adománynak nevezi a feladatát és nem tehernek.
Mi is Istentõl meghívatás kaptunk. Ahhoz, hogy lelkesen tudjunk élni és dolgozni, nekünk is fel kell ismernünk azt a sajátos feladatot, amellyel Isten megbízott bennünket testvéreink javára. Sokféle munkát el kell végeznünk, olyanokat is, amelyekhez nincs nagyon kedvünk, de amikor errõl a sajátos munkáról van szó, bár ez a feladat nehéz, mégis öröm számunkra azt teljesíteni.

2020-10-21

______________________________

Döngeti

Ef 2,12-22
Krisztus egyesítette a pogány származású embereket a zsidó származásúakkal, hallottuk a mai szentleckében, a közöttük lévõ válaszfalat ledöntötte, a közöttük lévõ ellenségeskedést megszüntette, hogy egy nép legyenek. Érdekes, hogy éppen Pál apostol mondja ezt, aki a saját bõrén tapasztalta a keresztények közötti megoszlást, ellenségeskedést. És sajnos ez végigkíséri az egyház történelmét a mai napig. Keresztények keresztényeknek ellenségei nemzedékrõl nemezedékre. Miért mondja hát az apostol, hogy Krisztus egységet teremtett közöttük? Mert Isten Országában az ellenségeskedés megszûnik, ott szeretetben élnek az emberek, és ha ez még nem valósult meg teljesen közöttünk, ez azért van, mert nem kerültünk eléggé közel Krisztushoz. Õ meg akar tanítani minket arra, hogy minden testvérünkre Isten szemével tekintsünk, és a javát akarjuk, még akkor is, ha sok minden zavar az õ szokásaiban, tulajdonságaiban. Jézus rajtunk keresztül döntögeti a válaszfalakat.

2020-10-20

______________________________

Meghaltunk de feltámadtunk

Ef 2, 12-22
Mély dolgokat mond Szent Pál a mai szentleckében: halottak voltunk és Isten Krisztussal együtt minket is életre keltett, feltámasztott. Nem egykor majd, a halálunk után fog feltámasztani, hanem mi már meghaltunk és feltámadtunk, mert az igazi halál nem a fizikai testünknek a halála, hanem az, amikor elszakadtunk Istentõl. És Isten nem csak megmentett minket a bûneinktõl, hanem megadta a képességet arra, hogy jótetteket hajtsunk végre. Nem a magunk érdemei tehát ezek, hanem Isten ajándéka. Éppen ezért, szüntelenül hálát adunk Istennek mindazért a jóért, amely az életünkben és ami testvéreink életében jelen van, és dicsõítjük Õt, mert már elkezdõdött bennünk és közöttünk az örök élet.

2020-10-19

______________________________

29. évközi vasárnap

Júdea lakói nehezen viselték a sokféle adót, melyeket a rómaiaknak kellett fizetniük, de veszélyes volt még zúgolódni is ezek ellen az adók ellen, mert hamar lázítás vádjával elítélték, és ki is végezték az elégedetlenkedõket.
Ma arról hallottunk, hogy a farizeusok és a heródes-pártiak Jézusnak csapdát akartak állítani, hogy aztán bevádolhassák. A farizeusok és a heródes-pártiak egymás ellenfelei voltak a politikai életben. A farizeusok ellene voltak a rómaiak uralmának, mert azok erkölcstelenek és bálványimádók voltak, a heródes-pártiak pedig annak a Heródesnek az emberei voltak aki a római császár érdekeit szolgálta. A heródes-pártiak tehát a nép ellenségeinek, a rómaiaknak voltak a besúgói. Most ez a két csapat összefogott Jézus ellen, mert Jézusban mindkét csapat veszélyt látott önmagára nézve. Egy valóságos dicshimnuszt zengtek Jézusról. Ilyen szép dicséretet talán senki sem mondott eddig Jézusról. Vigyázzunk, amikor valakik túlságosan dicsérnek minket. Elismerik, hogy Jézus nem alkuszik meg, bátran kimondja az igazat. Ezzel arra akarták kényszeríteni Jézust, hogy nyíltan mondja ki a véleményét. Jól kigondolták, hogyan csalják csapdába. Akár igent, akár nemet mond, mindenképp bajba kerül. Ha igennel válaszolt volna a kérdésünkre, hogy kell-e adót fizetni a császárnak, akkor a rómaiak emberének bizonyult volna, és a farizeusok a nép között elterjesztették volna, hogy Jézus áruló, ha pedig azt mondta volna, hogy nem kell adót fizetni, a heródes-pártiak feljelentették volna mint lázítót. Jézus válasza ismerõs mindnyájunk számára: adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené. Ezzel nem csupán azt akarta mondani Jézus, hogy a keresztény fizesse meg becsületesen az adót, hiszen mindenki számára világos, hogy a jó keresztény jó állampolgár is, a lehetõségeihez mérten támogatja a társadalmat, melyben él. Jézusnak válasza ennél mélyebbre megy. Jézus, ahelyett, hogy a kérdésre igennel, vagy nemmel válaszolt volna, azt kérte hogy mutassanak neki egy pénzérmét. Nála nem volt pénz, de náluk igen. Jézus képmutatóknak nevezte õket, mert õk, mind a heródes-pártiak, mind a farizeusok, minden további nélkül használták a rómaiak pénzét, vásároltak vele, tehát elismerték a császár uralmát maguk felett, és mindnyájan fizettek adót a császárnak, mégis Jézust akarták vádolni. A római pénzérmén a császár képe állott, a felirat pedig azt állította, hogy a császár egy istenség, és ugyanakkor fõpap egy személyben. A zsidók számára tilos volt az emberi arc ábrázolása, és nem ismerhették el semmilyen istenség létezését az egy igaz Istenen kívül. Egy zsidó számára tehát egy ilyen pénz használata bálványimádásnak számított. Valójában az egész római birodalmat ez a pénz irányította, amelyen a császár képe és felirata volt. A pénz volt az istenség, melynek fõpapja a császár.
Jézus a válaszában nem azt mondja, hogy adjátok meg a császárnak ami neki jár, mint ahogy értelmezni szoktuk, hanem hogy ti ne kövessétek a császár bálványimádó vallását, vagyis, ne engedjétek, hogy a pénz irányítsa az életeteket, hanem Isten, aki a saját képét és keze írását nem a pénzre nyomta, rá hanem az emberre. A császárnak adjátok oda ami az övé, a pénzt, és Istennek, ami az övé, az embert.
Mit kell tehát visszaadniuk a heródes-pártaiaknak Istennek? Akik embereket kihasználnak, megaláznak, rabságban tartanak, adják vissza ezeket az embereket Istennek. A rabbik egyik története szerint, amikor a bábeli tornyot építették, elõfordult, hogy leesett néhány ember a toronyról, és meghalt. Senki nem törõdött velük, mert a torony építése fontosabb volt számukra, mint az emberek élete. De ha egy tégla esett le és eltörött, azt mindenki megsiratta. Ma is látunk hasonlókat. Nem az emberek sorsa a fontos egyik másik vezetõ számára, hanem az õ sikere, vagy az õ pártjának a szavazatai, és ezekért képesek embereket feláldozni. Az ember szent, mert Isten képmása, senki nem bánthat vele úgy, mint egy tárggyal, vagy egy állattal.
Mit kellett visszaadniuk a farizeusoknak Istennek. Õk is az embert kell hogy visszaadják Istennek, azt az embert, akit félrevezettek, olyan Istent mutattak be neki, akitõl félni kell, aki csak azokat szereti, akik hódolnak neki, és megbünteti kegyetlenül azokat, akik véteznek valamelyik parancsa ellen. Elijesztették õket Istentõl. Most adják õket vissza! Minket is felszólít Jézus, hogy adjuk vissza Istennek az embereket. Életünkkel mutassuk be nekik Jézus Krisztust, az igazi Istent, aki szereti õket, mint ahogy mi is szeretjük egymást, annak ellenére, hogy ismerjük egymást hibáit, bûneit. Isten újra, meg újra megbocsát nekünk, ezért mi is egymásnak.

Locuitorilor din Iudeea le-a fost greu sã suporte numeroasele impozite pe care trebuiau sã le plãteascã romanilor, dar era periculos chiar sã murmure împotriva acestor impozite, deoarece cu ușurințã erau condamnați pentru incitare și executați cei nemulțumiți.
În evanghelie am auzit cã fariseii și irodienii au vrut sã-i punã o capcanã lui Isus, astfel încât sã-l poatã acuza. Fariseii și irodienii erau oponenți unul altuia în viața politicã. Fariseii erau împotriva stãpânirii romane deoarece romanii erau imorali și idolatri, iar irodienii erau adepții lui Irod care serveau interesele împãratului roman. Irodienii erau deci informatorii dușmanilor poporului. Acum, aceste douã tabere s-au unit împotriva lui Isus, deoarece în Isus ambele tabere au vãzut un pericol pentru ei înșiși. I-au recitat un adevãrat imn de laudã despre el. Nimeni nu a spus pânã acum o laudã atât de frumoasã despre Isus. Sã fim atenți când cineva ne laudã prea mult. Ei recunosc cã Isus nu negociazã, spune cu îndrãznealã adevãrul. Prin aceste elogii au vrut sã-l determine pe Isus sã-și exprime opinia în mod deschis. Au pregãtit bine întrebarea. Fie cã ar fi rãspuns da sau nu, ar fi avut cu siguranțã probleme. Dacã ar fi rãspuns da la întrebarea dacã trebuie plãtitã taxã împãratului, fariseii ar fi rãspândit printre oameni vestea cã Isus este un om al romanilor, deci un trãdãtor. Dacã însã ar fi spus cã nu ar trebui plãtit nici un impozit, ar fi fost denunțat de irodieni ca rebel. Cunoaștem rãspunsul lui Isus: dați împãratului ceea ce aparține împãratului și lui Dumnezeu ceea ce aparține lui Dumnezeu. Prin aceasta, Isus nu a spus doar cã creștinul ar trebui sã plãteascã taxele cu onestitate, pentru cã este clar pentru toți cã un bun creștin este, de asemenea, un bun cetãțean, sprijinind societatea în care trãiește în mãsura posibilitãților sale. Rãspunsul lui Isus merge mai adânc de atât. În loc sã rãspundã da sau nu la întrebare, a cerut sã i se arate o monedã. El nu avea bani la el, dar ceilalți au avut. Isus i-a numit ipocriți, deoarece ei, atât irodienii, cât și fariseii, foloseau banii romanilor fãrã scrupule. Cumpãrau cu ei, și prin asta recunoșteau stãpânirea împãratului asupra lor, și toți au plãtit taxe împãratului, totuși au vrut sã-l acuze pe Isus. Moneda romanã avea imaginea împãratului, iar inscripția spunea cã împãratul era o zeitate și, în același timp, marele preot într-o singurã persoanã. Evreilor li s-a interzis sã înfãțișeze chipul uman și nu puteau recunoaște existența altei zeitãți în afarã de adevãratul Dumnezeu. Prin urmare, pentru un evreu, utilizarea acestor bani era consideratã idolatrie. De fapt, întregul Imperiu Roman era condus de acești bani, pe care se afla imaginea și inscripția împãratului. Banii erau zeitatea al cãrui mare preot era împãratul.
În rãspunsul sãu, Isus nu spune sã-i dãm împãratului ceea ce i se cuvine, așa cum interpretãm de obicei, ci sã nu urmãm religia idolatrã a împãratului, adicã sã nu lãsãm ca banii sã ne controleze viața, ci Dumnezeu, care nu și-a imprimat imaginea și nu și-a pus inscripția pe bani, ci pe om. Dã-i împãratului ceea ce este al lui, banii, și dã-i lui Dumnezeu ceea ce este al lui, omul.
Deci, ce trebuie sã dea irodienii lui Dumnezeu? Oamenii pe care îi exploateazã, îi umilesc, îi înrobesc. Conform uneia dintre poveștile rabinilor, când a fost construit Turnul Babel, unii oameni au cãzut din turn și au murit. Nimãnui nu-i pãsa de ei, deoarece construirea turnului era mai importantã pentru ei decât viața oamenilor. Dar când o cãrãmidã a cãzut și s-a spart, toatã lumea a plâns. Vedem astãzi lucruri similare. Nu soarta oamenilor este importantã pentru unii conducãtori, ci succesul lor personal, sau voturile partidului lor. Sunt în stare sã sacrifice oameni scopurilor lor. Omul este sfânt pentru cã poartã chipul lui Dumnezeu, nimeni nu îl poate trata ca pe un obiect sau ca pe un animal.
Ce au trebuit sã dea înapoi fariseii lui Dumnezeu? Și ei trebuie sã-l redea pe om lui Dumnezeu, omul care a fost indus în eroare, i-a fost prezentat un Dumnezeu de care sã se teamã, care iubește numai pe cei care îl venereazã și îi pedepsește cu cruzime pe cei care pãcãtuiesc împotriva oricãrei porunci ale sale. L-au îndepãrtat de Dumnezeu prin fricã. Sã îl dea înapoi acum! Isus ne cheamã și pe noi sã-i dãm pe oameni înapoi lui Dumnezeu. Sã le prezentãm prin viața noastrã pe Isus Cristos, adevãratul Dumnezeu, care îi iubește, precum și noi ne iubim frații, chiar dacã le cunoaștem defectele și pãcatele. Dumnezeu ne iartã din nou și din nou, la fel facem și noi între noi.

2020-10-18

______________________________

Vágy és bizalom

Ef 1,15-23
Szent Pál a mai szentleckében azért imádkozik, hogy megértsük, milyen fenséges az az örökség, amelyet Isten számunkra készít. Ha fölfognánk, hogy mi vár ránk Istennél, akkor teljes lényünkkel vágyakoznánk hozzá eljutni, de ennek eléréséhez az Egyház vezet el minket, melynek feje Jézus Krisztus, akit az Atya feltámasztott, és minden hatalom fölé emelt. Ha látjuk is az Egyház tagjainak gyengeségeit, bûneit, mégis bízunk benne és szeretjük, mert Krisztusnak hatalma van minden gyengeség, minden bûn felett, és nem engedi tévútra jutni Egyházát.

2020-10-17

______________________________

Örökösek vagyunk

Ef 1,11-14
Szent Pál azt mondja, hogy Krisztusban örökséget nyertünk. Mit örököltünk? Az istenfiúságot. Krisztussal együtt mi is Isten gyermekei vagyunk, és ha Istené az egész világ, akkor ez a mienk is. Krisztus a foglalója az örökségünknek. De éppen, mert Krisztus megváltott bennünket, mi a Krisztuséi vagyunk.
Jó tudni, hogy miénk az egész világ, ezért úgy próbálunk bánni vele, hogy ne tegyük tönkre, hisz a miénk. És jó tudni azt is, hogy annyira fontosak vagyunk Krisztusnak, hogy az életét adta, azért hogy mi szabadon élhessünk. Ezért próbáljuk megbecsülni ezt a szabadságunkat és a Krisztustól kapott életünket.

2020-10-16

______________________________

Kiválasztottak vagyunk

Ef 1,1-10
Egy lelkes himnusszal kezdi Szent Pál az efezusi híveknek címzett gyönyörû levelét. Tudtunkra adja általa, hogy Isten kiválasztott minket, de nem azért, hogy kiemeljen minket, jókat a bûnös világból, hanem hogy általunk valósítsa meg a tervét, hogy Krisztusban egyesítsen mindent. Tehát, nem csupán kiváltság a mi kiválasztottságunk, hanem feladat is: a testvéreinket is igyekszünk elvezetni, elsegíteni a Krisztussal való egységre.

2020-10-15

______________________________

Cselekedetek és gyümölcs

Gal 5,18-25
Szent Pál ma szembeállítja a test cselekedeteit a Szentlélek gyümölcseivel. Nem a Szentlélek cselekedeteinek nevezi ezeket, hanem a Szentlélek gyümölcseinek. Miért? A test jelenti mindazt, ami bennünk Isten terve ellen lázad. Ez lehet a mi ösztönvilágunk, lehetnek a kívánságaink, indulataink. Ezek Istentõl függetleníteni akarnak minket, és az õ mûködéseiknek az eredményei ezek a bûnös cselekedetek, amelyeket felsorol az apostol. Ezzel szemben a Szentlélek nem önállóan mûködik bennünk. Mint ahogy egy fának a gyümölcse sok tényezõ együttmûködésének az eredménye: függ a talajtól, az idõjárástól, a fa fajtájától, ugyanígy a Szentlélek gyümölcsei Isten bennünk mûködésének, és a mi vele való együttmûködésünk eredménye. Ahhoz, hogy együtt tudjunk mûködni Istennel, szoros kapcsolatban kell, hogy legyünk Vele. Ha eltávolodunk Tõle, függetlenedünk Tõle, erõt vesznek rajtunk a test cselekedetei.

2020-10-14

______________________________