Napi gondolatok

Ábrahám örült

Jn 8, 51-59
Azt mondja Jézus, hogy Ábrahám elõre örült annak, hogy találkozni fog vele. Tetszik, hogy Ábrahám nem annak örült, hogy majd részesülni fog valamiféle örök boldogságban, hanem annak, hogy Jézussal találkozhat. Ez a lényege az életnek, amelyrõl Jézus beszél. Megtartani Jézus tanítását nem mást jelent, mint megtanulni Jézustól az önmagát odaajándékozó szeretetet. Ezt azonban nem lehet könyvekbõl megtanulni, sem önszorgalomból begyakorolni. Erre csak Jézus tud megtanítani, és csak akkor, ha szoros kapcsolatban vagyok vele.

2020-04-02

______________________________

Bûnös farizeusok?

Jn 8, 31-42
Jézus ma folytatja a farizeusokkal való vitáját. Azt állítja róluk, hogy a bûnnek a szolgaságában állnak. Képtelenség ilyet mondani a farizeusokról, hisz õk teljes erejükbõl arra törekedtek, hogy betartsák Isten parancsolatait. Jézus azonban nem a külsõ magatartást nézi, hanem a bûn lényegére mutat rá: a ragaszkodásra, a bálványimádásra, arra, amikor valami fontosabbá válik mint Isten. Ez gátolta meg a buzgó farizeusokat abban, hogy befogadják azt az új életet, melyet Jézus hozott.
Itt az alkalmas idõ arra, hogy szembenézzek a magam ragaszkodásaival.

2020-04-01

______________________________

Meghaltok bûneitekben!

Jn 8, 21-30
Meghaltok bûneitekben! Milyen bûnöket vet Jézus a farizeusok szemére? Azt hogy elutasítják Jézust. Nem fogadják el, hogy Jézus Isten fia. Így kényelmesebb nekik, mert ha Jézust elfogadnák, sok minden megváltozna az életükben. Õk azonban azt akarják, hogy folytathassák úgy az életüket, mint eddig.
Vajon mi változna az életemben, ha megengedném Jézusnak, hogy beleszóljon mindenbe, amit teszek vagy nem teszek?

2020-03-31

______________________________

Nincs az a nagy bûn ...

Jn 8, 1-11
Errõl az asszonyról semmi mást nem tudunk, csak azt hogy házasságtörést követett el. Valószínûleg azok sem tudtak többet róla, akik el akarták ítélni. Jézus azonban mélyebben ismerte õt. Nem mondta neki, hogy amit elkövettél az semmiség, meg van engedve, hanem arra biztatta, hogy többé ne vétkezzen. De ha újra és újra vétkezne is, ugyanazt mondaná neki, mert tudja, hogy ez az asszony nem azonos a bûnével. Ez az asszony annyira értékes, hogy nincs az a nagy bûn, amely miatt el kellene ítélni.
Jézus így tekint ránk is. Kérem tõle, tanítson meg az õ szemével nézni önmagamra és testvéreimre.

2020-03-30

______________________________

Nagyböjt 5. vasárnapja

Lázár föltámasztásának története húsvéti híradó, húsvét elõtt 2 héttel.
Lázár föltámasztásával „remegni kezd a halál” – énekli a görögkeleti liturgia. Lassan világossá válik Krisztus végsõ gyõzelme a halál és az alvilág felett.
A halál nem ott kezdõdik, amikor valakit felravataloznak. Lehetek élõ halott, akit a külvilágtól elzár egy nagy kõ. S a kõ mögött egyedül vagyok. A sírt lezáró kõ gátakat jelent, melyek akadályoznak az életben: félelem egy mûtéttõl, betegségtõl; a bizalomra való képtelenség; egy kapcsolat rendezésének nehézsége.
Vagy épp szeretnél kimozdulni, de most az a sláger, hogy „maradj otthon”.
És lehetnek emberek, akik kövekként nyomasztanak. Hatalmuk van fölötted. Akiknek a jelenlétében nem mered magad fölvállalni, nem tudsz õszinte lenni.

A kõ, ami elzárta Lázár sírját, a kapcsolat megfosztásának a képe. Aki a kõ mögött fekszik, annak nincs kapcsolata az emberekkel. S akinek nincs kapcsolata másokkal, az meghal, és „már szaga” van.
Jézus utána megy Lázárnak. Barátsága áthatol az életet elzáró köveken. Olyan területeket érint meg, melyeket eddig még senki sem közelített meg, melyek mindenkinél erõsebbek, melyeken eddig senki nem tudott úrrá lenni.
Ma szembenézhetek nehéz köveimmel, és megnevezhetem õket. Kereshetek pl. magamnak néhány követ, és ráírhatom, ami nyomaszt vagy gátol. Jézus a mai nap ide kiált be: vegyétek el a követ!

Jézus ott áll a sír elõtt, és sír. Íme, az isteni hatalom: a sír elõtt sír. Lám, a hatalom nem az, ami lebénít, leblokkol, bezár. Nem annak van hatalma, aki halállal fenyeget, hanem aki a halál félelmétõl képes megszabadítani. Tkp. ez a szeretet adja vissza Lázár életét. Lázár, jöjj ki!
Isten nem a halál, hanem az élet Istene. Mi hamarább feladunk dolgokat; de õ fáradhatatlan abban az eltökéltségben, hogy meg kell gyógyulnunk, ki kell szabadulnunk sírjainkból és bezárkózottságunkból, bármibe is kerül nekünk, bármibe is kerül Neki.
Tanúi lehetünk, hogy Jézus képes nyitni és szólni annak a szívébe, akit szeret. Hozzá hasonlóan képesek vagyunk beletekinteni másnak a szívébe, beengedni mást az életünkbe – aki meg akar ajándékozni az õ jelenlétével, aki rámutat gátjainkra, félelmeinkre; azokra a dolgainkra, melyek nem hagynak élni; melyek nem engedik, hogy azok lehessünk, akik vagyunk. Rámutat tehát az akadályainkra, és fölszabadít; megláttatja az akadályok mögött a lehetõségeket: Oldjátok föl, hogy tudjon járni. Itt a szabadság a karanténon belül, a négy fal között.
Lázár föltámasztásánál azt az Istent ismerjük meg, ki megáll az elzárkózott vagy bezárkózott szíveink elõl; ki átérzi a falak mögött, köveink mögött szükségleteinket, sóhajainkat, befejezetlenségünket. Megismerhetjük azt az Istent, ki jelen van azon élethelyzeteinkben is, melyekbe már réges-rég bezárkóztunk, réges-rég eltemetkeztünk.

Învierea lui Lazãr este vestea de Paște cu douã sãptãmâni înainte de Paște. Cu învierea lui Lazãr începe sã tremure moartea, ne cântã liturghia orientalã. Devine tot mai clarã victoria finalã a lui Cristos asupra morții și asupra adâncurilor. Moartea nu începe acolo unde cineva este pus pe catafalc. Pot fi un mort viu care este izolat de lumea exterioarã de cãtre o piatrã mare. Și în spatele pietrei sunt singur. Piatra care închide mormântul înseamnã limitãri care ne pun piedici în viațã: frica de o intervenție chirurgicalã, de o boalã, incapacitatea, de a avea încredere, dificultatea de a întreține o relație. Astãzi aș putea sã înfrunt sau sã denumesc pietrele mele, dar acum refrenul este ”rãmâi acasã”. Și pot fi oameni care ne apasã ca niște pietre, care au puteri asupra noastrã, în prezența cãrora nu poți fi tu însuți, nu poți fi sincer. Piatra care a închis mormântul lui Lazãr reprezintã privațiunea relației. Cel care stã în spatele pietrei nu are relație cu oamenii și cine nu are relație cu alții acela moare, deja are miros. Isus se duce dupã Lazãr. Prietenia lui trece prin piatra care ne izoleazã de viațã. Atinge acele zone de care pânã acum nimeni nu s-a apropiat, și care sunt mai puternice decât orice. Și peste care nu a domnit nimeni pânã acum. Astãzi pot privi în fațã pietrele mele și le pot da nume. Pot de exemplu sã caut pentru mine câteva pietre și sã scriu pe ele ce mã apasã sau mã împiedicã. Isus în aceastã zi strigã - îndepãrtați piatra. Isus stã în fața mormântului și plânge. Iatã puterea dumnezeiascã - plânge în fața mormântului. Iatã, puterea nu este a aceluia care ma blocheazã, mã paralizeazã, mã închide, care ma amenințã cu moartea, ci a aceluia care are puterea de a mã elibera de spaima morții. De fapt aceastã iubire îi redã lui Lazãr viața - Lazãr vino afarã. Dumnezeu nu este dumnezeul morții ci al vieții. Noi renunțãm mai repede la lucruri, dar el este de neobosit. Este neobosit în angajamentul sãu de a ne vindeca, de a ne elibera din mormântul nostru,din izolarea noastrã oricât l-ar costa. Putem fi martorii faptului cã Isus este capabil sã deschidã inima celui pe care îl iubește și sã îi vorbeascã la inimã. În mod asemãnãtor și noi avem capacitatea sã privim în inima altora, sã îi permitem sã intre în viața noastrã, celui care dorește sã ne dãruiascã prezența sa, cel care ne indicã limitãrile, fricile, acele lucruri care nu ne lasã sã trãim, care nu ne permit sã fim ceea ce suntem. Ne aratã deci, piedicile și ne elibereazã, ne aratã posibilitãțile din spatele piedicilor - dezlegați-l sã poate umbla. Aici este libertatea și în carantinã și între patru ziduri. La învierea lui Lazãr îl cunoaștem pe acel Dumnezeu care se oprește în fața inimii noastre închise, simte și în spatele zidurilor și pietrelor nevoile noastre, aude șovãirile noastre, nerealizãrile noastre. Îl putem cunoaște pe acel Dumnezeu care este prezent și în acele situații de viațã în care de mult timp ne-am închis, de mult timp ne-am înmormântat .
Fr. Juliuanus

2020-03-29

______________________________

Próbatétel

Bölcs 2, 1a 12-22
Ma az olvasmányban a gonoszok a fõszereplõk. Próbára akarják tenni az igaz szelídség, türelmét, Istenbe vetett bizalmát, és Istent, hogy tud e rajta segíteni.
Én is próbatétel alatt állok. Nem a gonoszok tesznek próbára, és én sem vagyok igaz. Ingatag a szelídségem, a türelmem, és nem bízom eléggé Istenben. Nem tudom eléggé rábízni, hogy olyan formában siessen segítségemre, ahogy õ a legjobbnak látja, de kérem, hogy adjon erõt, nekem, nekünk.

2020-03-27

______________________________

Ne haragudj!

Kiv 32, 7-14
Nagyon érdekes a mai olvasmány. Azzal ismerkedünk meg belõle, ami Mózes lelkében zajlott, ima közben. Az Úr arra szólította fel Mózest, hogy menjen vissza a néphez: néped amelyet kihoztál Egyiptom földjérõl - mondja Isten, Mózesnek, - vétkezett. Mózes fõnöknek érezte magát a népek fölött, és joggal mert õ vezette ki az egyiptomi fogságból. De mikor megtudta, hogy engedetlenek voltak, dühös lett rájuk. Úgy érezte hogy egyedül õ jó, a többi pusztulást érdemel. És ezt a haragját Istenre vetítette ki. Már nem az övé a nép hanem Istené, nem õ vezette ki Egyiptomból a népet, hanem Isten. Most már a nép nevében kéri Istentõl a bocsánatot, bízva Isten jóságában.
Nem tudjuk testvéreinket jobbakká változtatni azzal, hogy haragszunk rájuk, elítéljük õket hibáikért, bûneikért. Érezzük, hogy az egymás elutasításának vírusa mennyire megfertõzött minket is, és mennyire tehetetlenek vagyunk. Ennek megnyilvánulása ez az új vírus, mely elszigetel másoktól, és rettegésben tart. Most mi is kérjük Isten irgalmát, bízva abban, hogy õ továbbra is szeret minket, és nem hagy elveszni.

2020-03-26

______________________________

Gyümölcsoltó Boldogasszony

Gyümölcsoltó Boldogasszony (2020)

Gyümölcsoltó Boldogasszonynak nevezzük a mai ünnepet, mert a gyümölcsfák oltásának kezdetét jelöli e nap, felidézve az 1. zsoltár képanyagát: aki az Úr törvényében (= szavában) leli kedvét… olyan, mint a folyóvíz mellé ültetett fa, amely idejében meghozza gyümölcsét, és amelynek nem hull le a lombja. Boldogul minden dolgában (Zsolt 1,2-3).
Azt mondja tehát boldognak, aki kedvét leli az Úr szavában. S ez az ember meghozza gyümölcsét a maga idejében. Nem biztos, hogy akkor, amikor nekem jó lenne. Lehet, hogy csak hosszú idõ múlva; sõt, lehet, hogy földi életem során nem is látom meg munkámnak minden gyümölcsét. (Tavasszal nem szedünk a fáról gyümölcsöt.) Szülõk és pedagógusok (és rendi nevelõk :-)) sokat tudnának errõl beszélni. Isten szava szerinti élet azonban nem lehet meddõ, megtermi gyümölcsét. Mindaz, amire várakozunk, hogy beteljesedjen, lehet, hogy váratlan idõben érkezik, a maga idejében.

A mai ünnep eredeti neve Euangelismos, Örömhírvétel. Azt ünnepeljük, hogy amikor elérkezett az idõk teljessége (Gal 4,4) az Ige megtestesült Názáretben.
Gábriel arkangyal szava (tkp. Isten Szava) Mária életében megfogant, gyümölcsöt hozott. Ma visszamehetek én is fogamzásom pillanatáig, és imádkozhatom a zsoltárossal: Anyám méhében te szõtted a testemet (Zsolt 139). Ma ezt az elsõ pillanatot ünnepeljük: Jézus életének elsõ pillanatát Mária méhében. És ránézek az én életem elsõ pillanatára is: amikor két sejt találkozott. Ha másik két sejt találkozott volna, akkor én most nem lennék itt, és máshol sem. Akkor másvalaki született volna meg, de nem így történt, és ez nem véletlen. Minden élet két ember szeretetének és Isten szeretetének gyümölcse, a teremtés mûve.
S minthogy az ünnep neve Örömhírvétel, íme, az elsõ örömhír, az elsõ evangélium: az élet és annak kiindulópontja nem véletlen. Isten tervének része vagyok öröktõl fogva. Életbe hívott. Evangélium.

Sãrbãtoarea de astãzi in ungurește se numește și Preafericita Maria a altoirii pomilor, pentru cã începãnd cu ziua de azi încep cei care lucreazã în grãdinãrit altoirea pomilor. Ne amintim azi de Psalmul 1 care spune: Cine își gãsește bucuria sufletului în legea Domnului, este ca pomul sãdit lângã râu, care aduce roade la timp și care nu își pierde frunzele, este fericit în toate lucrurile sale. Psalmul deci îl declarã fericit pe cel care se bucurã de cuvintele lui Dumnezeu, și acest om aduce roade la timpul lor, nu neapãrat atunci când mi-ar plãcea mie, ci poate cã numai dupã un timp îndelungat, sau chiar se poate întâmpla sã nu vãd niciodatã pe parcursul vieții mele pãmântești roadele muncii mele (primãvara nu adunãm fructe de pe pom). Pãrinții și educatorii ar putea spune multe despre acest lucru. Dar viața care este în concordanțã cu cuvântul lui Dumnezeu nu poate fi sterilã, va aduce roade. Se va împlini tot ceea ce ne dorim, dar într-un moment neașteptat, când va sosit timpul sãu.
Numele original al sãrbãtorii de azi este primirea vestei cea bune. Sãrbãtorim momentul când a ajuns împlinirea timpurilor, și cuvântul s-a fãcut trup în Nazaret. Cuvântul lui Dumnezeu purtat de cãtre Arhanghelul Gabriel a zãmâslit în viața Mariei și aduce roade. Astãzi poți sã mã întorc și eu la momentul zãmislirii mele, și pot sã mã rog împreunã cu psalmistul: în sânul mamei mele ai zãmâslit trupul meu. Astãzi sãrbãtorim aceastã prima clipã a vieții lui Isus în sânul Mariei, și privim la prima clipã din viața noastrã atunci când s-au întâlnit douã celule. Dacã alte douã celule s-ar fi întâlnit, eu nu aș fi nici aici, și nici nicãieri, atunci altcineva s-ar fi nãscut. Dar nu așa s-a intãmplat și nici întâmplãtor. Fiecare viațã este rodul iubirii dintre doi oanebi și a iubirii lui Dumnezeu, opera creației.
Și cum numele sãrbãtorii este primirea vestirii bucuriei, iatã prima veste bunã, prima evanghelie: Viața și punctul ei de pornire nu este întâmplãtor. Fac parte din planul lui Dumnezeu din veșnicie. M-a chemat la viațã. Evanghelie.
fr. Julianus

2020-03-25

______________________________

Nagyböjt 4. vasárnapja

A vakon született meggyógyítása a sátoros ünnep közepette történt. Ez az ünnep õsszel szokott lenni, a termés betakarítása után. Egy év munkájának a gyümölcsét ünnepelték hét napon keresztül. A sátoros ünnepnek két nagy része volt, az egyik a vízre vonatkozott: a fõpap az ünnep minden reggelén lement a Siloe fürdõ medencéjéhez és vizet merített belõle, majd körmenetben felvitték ezt a vizet a templomba, és az oltárra öntötték, ezzel kérték Istentõl az õszi esõt, mert az a búza számára nagyon fontos volt. Ez biztosította a jövõ évi termést. Jézus a templomban azt kezdte hirdetni, hogy nem a Siloe tavára kell menni vízért, hanem aki szomjazik hozzá jöjjön, mert nála van az igazi élõ víz, az örök élet forrása.
Az ünnep másik része összetevõje a fény ünneplése volt. Rengeteg fáklyával világították meg Jeruzsálem városát, különösen a templomot ezen az ünnepen. Jézus ezzel szemben önmagáról azt hirdette, hogy õ az igazi világosság, a világ világossága, és aki utána jön, aki õt követi, nem jár sötétségben.
Érthetõ tehát, hogy a nép vezetõi nem nézték jó szemmel Jézust. Zavarta az ünneplést. A vakon született meggyógyításával Jézus mintegy alátámasztatta azt, amit mondott. Az evangéliumban szereplõ gyógyítás valójában egy példabeszéd, az ember útját mutatja be a sötétségbõl a világosság felé. Vakon születtünk mindnyájan, nem látunk túl ezen a földi életen, sötétben botorkálunk, mintha egy fehér pálcával kopogtatnánk magunk elõtt, nem látva hogy mi vár ránk távolabb. Ha nem nyílnak ki a szemeink, mi is úgy élünk az életben mint az állatok, megszülettünk, megöregszünk és meghalunk, és nem ismerjük fel, hogy miért születtünk erre az életre. Egyesek azt mondják, hogy a hit vak. Vagy gondolkodunk, vagy hiszünk - mondta annak idején Schopenhauer. Nincs igaza. Amire õ gondol, az a hiszékenység, a babona, de nem hit. A keresztény hit annak meglátása, amit emberi szemmel nem lehet meglátni, de ami igazán fontos. Ha megnyílnak a szemeink, meg tudjuk különböztetni az örök értékeket a mulandóktól, és Jézus épp ezt a fényt hozta közénk.
A tanítványok azt kérdezték Jézustól, hogy ki vétkezett amiért ez az ember vak? Az volt ugyanis a meggyõzõdés, hogy ha valaki beteg, azt Isten büntette meg betegséggel, valamilyen bûne miatt, de ez az ember vakon született. Talán a szülei bûnei miatt büntette meg õt Isten a vaksággal? Manapság is, még vallásos emberek is azt mondják, hogy ez a vírus járvány bûntetés, mert rosszak vagyunk. Jézus ezzel nem ért egyet. Senki nem hibás azért, hogy gyengeségei vannak. És Isten nem büntet, hanem megment.
Jézus a földre köpött, és a nyálát a porral összekeverte. A nyál a zsidók felfogása szerint a lehelet legsûrûbb formája volt, és a Lelket jelképezte. Isten, amikor az embert teremtette, lelket lehelt a föld porába. Jézus a vak ember szemére a saját sarát tette, az emberi testben jelenlévõ igaz Istent. A maga fényét kölcsönözte oda neki. Menj, és mosdjál mega Siloe tavában - küldte Jézus. A vaknak döntenie kellett, hogy megmosdik abban a vízben, amit a Küldött vizének nevez az evangélista, utalva Jézusra, vagy nem. Ha megmosdik abban a vízben, melyet az evangélista Jézus vizének nevezett ki, ezzel kifejezi, hogy elfogadja Jézust. Ez a mosdás a kereszséget jelképezi, melyben mi is Jézuséi lettünk.
Miután meggyógyult ez az ember, találkozott azokkal, akik még nem látnak. Alig ismertek rá. Mi történt veled, hogy most másképp látod az életet mint mi? - kérdezik tõle. Talán nekünk is felteszik a kérdést az emberek: te miért gondolkodsz másképp az élet értelmérõl, a helyes magatartásról, mint a többi ember? Nagyon sok keresztény Istent ma is problémamegoldó hivatalnak tekinti, vagy egy szigorú rendõrnek, aki minden törvényszegést megbüntet. Ha Jézus megnyitotta a szemünket, és Istent szeretõ Atyának, Anyának tartjuk, ránk is furcsán néznek az emberek, akárcsak erre a meggyógyult van születettre. Engedjük, hogy Jézus ezek az események által is megnyissa a szemünket, és változást hozzon az életünkbe, a közösségünk, a társadalom, az egyház életébe.

Fariseii au început sã-l ia la întrebãri pe acest om vindecat: ce ți sa întâmplat? Ce crezi despre cel care te-a vindecat? El rãspunde: este un profet. Dar ei nu s-au mulțumit cu acest rãspuns. I-au chemat pe pãrinții omului sã-i întrebe ce știu ei despre cele întâmplate. Ei erau speriați, pentru cã acești conducãtori puteau sa le facã mult rãu. De aceea de la început au afirmat cã nu au nici un amestec, nici o vinã. Bãiatul lor s-a nãscut orb și nu știu cum a ajuns sã vadã. Avem impresia cã nici pãrinții sãi nu se bucurã de vindecarea lui. Deseori întâlnim pãrinți, rude, care nu se bucurã dacã fiul, fiica, ruda lor îl întâlnește pe Isus și ia în serios evanghelia.
Atunci l-au chemat din nou pe omul vindecat și i-au spus: Tu trebuie sã crezi ce îți spunem noi. Nu te gândi, doar crede. Dã mãrire lui Dumnezeu, adicã acceptã învãțãtura noastrã, pentru cã noi reprezentãm religia adevãratã. Acest om însã nu s-a speriat ca pãrinții sãi. A devenit tot mai liber. Fariseii i-au cerut sã le povesteascã din nou ce a fãcut Isus ca sã le dovedeascã faptul cã Isus este un pãcãtos, pentru cã l-a vindecat în zi de sâmbãtã. Este un pãcãtos, deci trebuie sã te îndepãrtezi de el. El însã nu se sperie de ei. Din contrã, cu un ton ironic îi întreabã: Vreți sã fiți și voi ucenicii lui? Voi spuneți cã știți tot despre Dumnezeu, dar Dumnezeu ascultã de el, și nu de voi. S-au enervat și l-au aruncat afarã.
Farisei existã și astãzi: cei care nu permit ca lumina Evangheliei sã aducã schimbãri în viața lor religioasã: așa am învãțat de la pãrinți, asta am învãțat la catehism. De ce sã schimbãm acum? Noi avem curajul sã îi permitem lui Isus sã ne schimbe convingerile, sã ne curețe de ideile care nu sunt în armonie cu Evanghelia lui? Putem învãța de la acest om, care are curajul sã recunoascã ceea ce nu știe. Nu are convingeri insurmontabile. E deschis spre adevãr. Este un om liber, care are curajul sã își exprime pãrerea. Nu renunțã la adevãrul recunoscut nici atunci când este amenințat, sau atacat, alungat.
Isus auzind cã a fost aruncat afarã, a venit sã îl caute. Crezi în Fiul omului? Mã vezi, eu sunt. - Cred, spune omul vindecat. Nu numai ochii sãi s-au vindecat ci și ochii sufletului. Isus a devenit pentru el persoana cea mai importantã.
Și iar au apãrut fariseii, adicã noi: Doar nu vrei sã spui cã și noi suntem orbi - întreabã. Doar nu vrei sã spui cã și noi avem ceva de corectat în viața noastrã? Noi suntem foarte credincioși. Ne rugãm mai mult decât ceilalți, facem fapte bune.
Rãspunsul lui Isus este important: Dacã am fi orbi nu am avea nicio vinã. Adicã nimeni nu e de vinã pentru lipsurile cu care s-a nãscut, dar devenim pãcãtoși atunci, cãnd nu-l lãsãm pe Isus sã ne vindece, sã ne arate lumina adevãratã, când nu îi permitem sã aducã schimbãri în viața noastrã, pentru ca gesturile noastre religioase, credința noastrã sã fie mai autenticã.

2020-03-22

______________________________

Akik benned bíznak, meg nem szégyenülnek

Dán 3, 25. 34-43
Miért beszél Dániel Azariás szégyenrõl? Ha valaki bízik valakiben, és csalódik, mások kigúnyolják, és akkor mások elõtt szégyelli magát a naivságáért. Azariás a tüzes kemencében, a lángok között fejezte ki az Isten iránti bizalmát.
Most is szükség van olyan emberekre, akik bíznak az Úrban, és másokat is segítenek bízni.
Bátorítsuk egymást: legyünk elõvigyázatosak, de bízzunk! Nem fogunk csalódni.

2020-03-17

______________________________